Az utóbbi időben mindig megnézem, milyen év várható.
Nos, a jövő év, biztató is, és félelmetes is.
Számmisztikailag 9-es év lesz.
Mivel utolsó év, egyfajta értékelésre, lezárásra késztet.
Magunkba fordulásra, számvetésre. Tiszta gondolkodásra, önmagunk elfogadására, vállalására. Belső békénk megtalálására, egy időszak lezárására. A régit le kell zárni, az értékelés alapján levonni a tanulságot, hogy majd az újat be tudjuk engedni.
Bolygó állás szerint Mars év lesz.
Erőt ad terveink megvalósításához, bátrabbak leszünk.
Ezt csak felerősíti, hogy a kínai asztrológia szerint a Majom éve következik.
Elő hát a tervekkel, főleg, ha szemfülesek vagyunk, mert azért a kis majom csak az éles eszű, figyelmes embereket támogatja, a hiszékenyek pórul járhatnak.
(Azt hiszem ez minden évben így van, egyébként. Majom ide, majom oda.)
Amin aggódni lehet, hogy a tűz éve mindig felerősíti a forrongásokat, és állítólag kedvez a háborúk kialakulásának.
Háború kialakulásáról sokféle riogatást lehet olvasni ezer helyen. Nos, ezek időről időre bolygó állás nélkül is felbukkannak. Ezt jósolta Nostradamus, Vanga mama, a maják és a többiek.
Amire viszont egyik kedves barátom hívta fel a figyelmemet, az, hogy a világ egyes részein jelentős túlsúlyban van a fiatal férfi energia.
És így igaz, Indiában, Kínában, és az arab országokban jelentős férfi többlet van. Igaz, hogy Európában, és a volt szovjet területeken viszont hiány. Idősebb korban főleg.
Az okokat, gondolom, mindenki tudja.
A lényeg az, hogy a jóslatokkal ellentétben, valóban nagy eséllyel vezet háborúhoz ez a sok, magával mit kezdeni nem tudó fiatal férfi energia. Főleg, hogy többségük, születési, neveltetési, földrajzi hátterének köszönhetően egyéb önmegvalósítási alternatívát nem lát.
Nálam sokkal okosabb filozófusok is megmondták (meg az említett kedves barátnőm is), hogy az emberiség azért háborúzik, mert férfiak irányítják.
Azért azt megnézném, hogyan indít háborút egy férfi.
Melyik agyalágyult amerikai volt az, akinek otthon, hamburgerevés közben jött az ötlet:
– Vigyünk szabadságot az arab országokba!
Lehet, hogy félrenyelt közben, mert Szaud Arábiába már nem akart vinni.
Elgondolkodtam azon, mi lenne, ha több nő lenne az országok vezetői között. És rájöttem, hogy nem lenne megoldás!
Visszagondoltam, milyen női vezetőket láttam nyilatkozni, hát mind inkább férfi volt!
A politikában szerepet vállaló nőkből totál hiányzik a nőiség. Férfiként harcolnak a saját, vagy valakitől átvett véleményükért. A hatalomért küzdenek. A sajátjukért, és azért amit kiszolgálnak.
Igaz mindannyiunkban van férfias és nőies oldal, de szentül hiszem, hogy azért választottunk női bőrkabátot, hogy a nőiességünket éljük meg.
Ma nem csak az a probléma, hogy sok a férfi, hanem az is, hogy energiájuk összeadódik a nőkben lévő férfi energiával! Ami ugyancsak felerősödött napjainkban.
Isten legyen irgalmas hozzánk, ha ez így marad!
Közben eszembe jutott, hogy az élet (a sajátunk és másé is, az egész világ) nem független tőlünk.
Mi tehetünk róla, hogy milyen világ vár gyermekeinkre, unokáinkra.
Hiszen részben mi működtetjük a férfi energiákat!
Mi akarunk szinglik, meg minglik, meg leszbikusok lenni. Függetlenek, szabadok, karriert építők, műkörmökkel, műmellekkel, mű boldogsággal.
És mi neveljük azokat a „férfiakat” , akik harminc évesen még otthon laknak, eltűrik, elvárják, hogy szüleik tartsák el őket. Közben állítólag élvezik az életet.
Nem tudják milyen jó érzés feleségnek, anyának, nagymamának lenni.
Vagy igazi férfinak, férjnek, aki biztonságot nyújt a szeretett nőnek, gyermekének.
És, bár a sors szinglivé tett (amit szívből utálok, ugyan már kezdem megszokni), végtelenül hálás vagyok, hogy gyermekem van, unokám.
Unokám, aki este, lefekvéskor átölel, és azt mondja: – Szeretlek mama.
Egy másik nap, iskolába menet: – Te olyan összeszedett vagy, mama! Mindig tudod, mikor, mit kell csinálni.
Hát lehet ennél nagyobb elismerés? Pénz, karrier?
Tudom, más világ van. Mindig más világ volt, generációról, generációra.
Szinte hallom, mit mondott az ősember, az első ivadékának, aki lemászott a fáról:
– Baj lesz ebből, meglátod! Nem hallgatsz az öregekre! Micsoda világot élünk!
És, valóban, a bátor ifjak közül biztosan meg is ettek párat.
Vagy, amikor meglátta, hogy eszik a villám által megsütött húst.
– Tönkre megy a gyomrotok, a fogatok!
Azt is tudom, a birodalmak rendre elbuktak, amikor elérték fejlődésük csúcspontját. Elsöpörték őket. Azok, akik szegények voltak, és sokasodtak, ezért sokan voltak.
Itt jött el az újévi jókívánság ideje.
Kívánom szeretteimnek, családomnak, rokonaimnak, barátaimnak, ismerőseimnek, hazánknak, Európának, a világnak, hogy a békéhez adjon erőt a Mars energiája!
Legyen nő a nő, férfi a férfi, család a család, otthon az otthon.
(Haza a haza. Ezt csak zárójelbe teszem, azoknak, akik értik, és akiknek jelent még ez a szó valamit, szitok nélkül. Azoknak, akik tudják, hogy jó dolog, biztonságot ad, tartozni valahova. Családhoz, nemzethez. Tudom, ez elavult gondolkodás, amikor európai polgárokról, világpolgárokról beszélünk. Szabadság van.)
Kétpólusú világban élünk. Ettől szép és ettől van egyensúlyban. A fehér, fehér, a fekete, fekete. Nem lenne jó, ha minden szürke lenne.
Egyensúly kell ahhoz, hogy legyen erőnk a Káli Júgából az Aranykorba eljutni.
Megteremteni a vágyott aranykort. Magunkban és világunkban. A békét, és lelki békénket.