Hónap szerinti archívum: február 2017


Hetedíziglen

Hérák és hetérák   Görögország i.e.624    Görögország egyik szép szigetén, Samoson, élt Héra, a papnő. Nevét az istennőről kapta, akinek temploma volt ott. Gyönyörű gyermek volt, szülei kis korától Héra papnőjének szánták, ezért tanítatták. Írni, olvasni, zenélni, viselkedni. Fehér ruhájában, hosszú fekete hajával, melybe fehér szalagot font, valóban istennőnek […]


Te meg én

Te meg én  Fogd a kezem, kedvesem, Vezess, sétálj még velem. Lépkedjünk csendesen, De, erősen fogd a kezem.   Fényes csillagösvény mellett, Halvány holdsugárút is létezik. Csak a szeretetvágy nem halványul, Elkísér a sírig.   Mint egy fűszál, vagy virágmag, Új tavasz érintésre, újra sarjad. És kísér újra meg újra, […]


A hét színes szemüveg

Csukott szemmel születtem. Kilökött egy hatalmas erő, az óceán langyos, meleg vízéből, a partra. A homokba, a hideg, rideg világosságba. A szememet kinyitottam, majd becsuktam, mert éles fény vakított el.   Rövid idő múlva újra kinyitottam, homályosan, foltokat, körvonalakat láttam. Becsuktam. Nem láttam tisztán, szemüveg kellett volna. De, nem kaptam. […]

szivarvany-szinei-sorrendben[1]

Férfi receptre vagy kívánságlistára

Nem vagyok álomnő, soha nem is voltam. Nem vagyok tökéletes, soha nem is voltam. Igaz, teljesen tökéletlen sem vagyok. Valahol a kettő között. Vannak apró erényeim. Mégis újra találtam egy férfit, nagyjából olyan, amilyent kerestem. Neki én vagyok nagyjából olyan, amilyent keresett. (Legalábbis azt mondta, minden normális férfi ilyen nőt […]


Régi idők mozija London 1521

Az első kép a történetből, egyszer meditáció közben villant be. Londonban vagyok, egy mocskos, sötét, padlásszobában. Talán tíz éves lehetek, rongyokban, mezítláb, koszosan, kócos, világosbarna hajjal. Egy mocskos rongyba csavart gyűrűt dugok a gerenda vége alá.   Tegnap folytatódott a „mozi”.   A padlásszoba egy mosoda felett van. Páran ott […]


Én és a Mátrix

Amikor egy okos eszköz önálló életre kel   Tegnap előadást hallgattam a számítógépen, a kiteljesedett tudatú, Homo Atmanról. Dienes István előadásait nagyon szeretem, bár azt nem mondom, hogy teljesen meg is értem, mert nagy szaktudással rendelkezik, és sok szakkifejezést is használ. Szóval, inkább csak tudom, hogy igaz, amit mond. Úgy […]


A Lélektündér meséje

Csenge tündérnek, Alíz tündérnek, és Pocaklakó tündérnek szeretettel   Tündérországban, valamikor az idők kezdetén, valóban tündérek éltek. Parányi lények voltak, aprócska, színes, áttetsző szárnyakkal. Testecskéjük a szivárvány színeiben pompázott. Volt köztük szőke, barna, fekete hajú. Fejecskéjükhöz képest hatalmas szemük volt, melyekkel, tágra nyitva csodálták ezt a gyönyörű világot. Különleges szemeikkel […]

Tündérek

Büntetése mellé, pár évre megkapta a poklot is

Az a nő, aki megölte, kegyetlen módon megölette, a kis Szita Bencét. Vége szakadt büntetésének, az égiektől kegyelmet kapott. Talán már eleget szenvedett, talán már megértett valamit abból a szörnyűségből, amit tett, a napokban meghalt a börtönben. Miután büntetése mellé megkapta a legrettegettebb betegséget, valamint cellatársait. Láttam róla egy riportot, […]


Eutanázia kicsiknek és nagyoknak

Két szélsőséges dolgot is olvastam a napokban.   Az egyik, hogy Hollandiában törvényes joguk van az orvosoknak, az újszülöttel kapcsolatosan az eutanáziához. Még a szülők beleegyezése sem kell, ha úgy látják, hogy életképtelen, vagy haldoklik. Én csak annyit mondanék, hogy mennyi csodát láttunk már az életben, amikor lemondtak valakiről és […]


Régi idők mozija Tünde, a Füles boszorkány

Erdély, Tündérország 1341   Valahol az erdélyi havasokban, egy téli napon egy kicsi lány született. Aprócska gyermek volt, szokatlanul nagy, hegyes, kicsit elálló fülekkel. Édesanyjában a szeretet és a szánalom érzése egyszerre lett jelen, amikor ránézett. Apja, aki állatszőrökkel kereskedett, ritkán volt otthon, észre sem vette ezt a „kis testi […]