Özvegy Szabó Mihályné fattyat szült.
Ez, egy anyakönyvi bejegyzés az 1700-as évekből.
A családfámat kutatva, böngészem a régi anyakönyveket, és sok érdekességet láttam, (a saját családomban is) de legjobban ez a bejegyzés érintett meg.
Később is találkoztam sok olyan bejegyzéssel, hogy x-y hajadon, vagy özvegyasszony gyermeket szült, akit nem kereszteltek meg.
De, ott a gyermeknek legalább neme, és neve volt, az anyja vezetéknevével.
Legalább létezőnek tekintették.
Embernek, aki világra jött.
Özvegy Szabó Mihályné gyermeke olyan, mintha meg sem született volna.
Nem tudni, hogy fiú volt vagy lány, azt sem, hogy az anyja milyen néven szólította.
Csak egy stigmát kapott, a szégyen bélyegét.
Fattyúként jött a világra, akit meg sem kereszteltek, vidéken, egy kis közösségben, ahol mindenki, mindenkit ismert.
Csak annyit lehetett tudni róla, hogy az anyja református volt, és nagy „bűnt” követett el.
És azt, hogy egy gonosz kor és eszme, gonosz képviselője, az életben való induláskor az utolsó sor, utolsó helyére lökte.
Hiába nyert az első nagy megmérettetésen, amikor megkapta a lehetőséget az életre, itt kint óriási feladat várta.
Senkiből, Valakinek lenni.
Ma, valakinek lenni nem azonos azzal, amit én értek alatta.
Ma, azt tartják valakinek, aki a kor szellemében folyó versenyben le tud győzni másokat és anyagi javakat, hatalmat, pozíciót szerez.
Olyan pozíciót, ahol akár ítélkezhet is mások felett.
Ahol már születéskor odamondhatja valakinek:
– Egy senki vagy!
És, erről papírt is állít ki.
Pedig, a gyermek, nem az ördögtől fogant, csupán egy szegény özvegyasszony próbált újra társat találni.
Az is lehet, hogy egy öleléssel is beérte, de nagy árat fizetett érte.
Talán házas volt a férfi.
Az is lehet, hogy nem kellett neki az asszony, csak egy alkalom volt.
Nem tudom, és keresni sem tudom, hogy mi lett vele, mert nem tudom a nevét.
Hivatalosan nem adtak neki.
Ő csak egy fattyú volt.
Én azt mondom, Ember, mint mi, mindannyian.
Csak, nekünk már később mondták először, hogy:
– Szégyelld magad!
Neki, már induláskor.
Őszintén remélem, hogy özvegy Szabó Mihályné gyermekéből lett Valaki.
Valaki, aki vette az akadályokat, aki le tudta tenni a szégyen bélyegét, és megértette, hogy az ő élete pont olyan értékes, mint bárki másé.
Valaki, aki megértette, hogy nem felelős anyja „bűnéért”.
Valaki, aki talán arra is rájött, hogy nem is követett el bűnt az anyja.
Valaki, aki megértette, hogy az Élet értelme, maga az élet megélése, továbbadása.
Ehhez mindenkinek veleszületett joga van.
Akkor is, ha fattyúnak születik, akkor is, ha királynak.