A tücsök és a hangya


TücsökNyírjuk a füvet párommal, és halljuk, hogy a szomszédban is felébredtek.

Az ötödikben, de áthallatszik.

Romák.

Felébredtek, és jól érzik magukat.

Örülnek, hogy élnek, bekapcsolják a zenét.

Mi, izzadva a melegben, tesszük a dolgunkat.

 

A tücsök és a hangya jutott az eszembe.

 

Ők igazán a mának, a mában élnek.

Nem izgatja őket a holnap.

Az sem, hogy mit szólnak a szomszédok.

Jól érzik magukat, hát zenélnek.

Ha dühösek, kiabálnak, veszekednek, néha verekednek.

Másnap szól a sírós, szerelmes roma nóta, teljes hangerővel.

Az asszony, aki előző nap a szomszédba menekült, ma a ház előtti teraszon öleli, csókolja párját.

Jön a vihar, megy a vihar.

Néha, károkat is hagy maga után.

Pár hete egy nagy BMV szélvédői látták kárát.

Az asszonyka apjáé volt.

 

Ha fáznak, befűtenek.

Akár reggel ötkor vágnak fát, láncfűrésszel.

Este, nem a holnapon gondolkodnak.

 

Tegnap a Vásárcsarnok mellett egy férfi ült a földön, szájharmonika volt az egyik kezében, a másikban egy dobozos sör.

Nem az akciós, a drágább fajta, a szomszédos büféből.

Mellette cigarettás doboz.

Arca puffadt, jellegzetes vonásokkal barázdált.

Az alkohol munkája.

Előtte, egy papírdarabon aprópénz.

Koldult.

Hálából, ha kapott pénzt, fújt egy keveset a harmonikába.

Nem mondanám, hogy zenélt, csak bele-belefújt.

Én is adtam neki pénzt, boldogan megköszönte, széles mosollyal hálálkodott.

Egészében látszott rajta, hogy elégedett az életével.

A nap süt, dobozos sört iszik, cigi is van, néha ennivalóra is jut, ha megéhezik.

Abban biztos vagyok, hogy nem gyűjtöget télire.

Talán, bemegy a hajléktalan szállóra.

 

Elgondolkodtam.

Van olyan roma szomszédom is, aki már integrálódott.

Két műszakban dolgozik egy nagy gyárban, sokat túlórázik, és szinte soha nem zenél.

Csak a kocsijában, és, ritkán az udvaron, ha vendégei vannak.

Akkor is halkan.

 

Vajon, minek jobb lenni?

Hangyának, vagy tücsöknek?

Ha már hangyának, melyiknek?

 

Egy kubai hangyának, aki dolgozik négy órát, ha taxis például? (láttam róla egy dokumentumfilmet)

Régi nagy amerikai kocsival taxizik, lenne forgalma, de azt mondta, hogy tönkretenné az életét a sok stressz, ha többet dolgozna.

Neki ennyi munka, és pénz, elég.

Vajon, mi lesz vele, ha odaér az amerikai demokrácia, és árudömping?

Akkor is elég lesz a négy órai munka és pénz?

 

Mennyire jó egy európai hangyának, akit már az óvodától arra nevelnek, hogy legyen a legjobb, tanuljon, dolgozzon a legtöbbet?

Mennyire jó egy japán hangyának, aki már fiatalon tíz, tizenkét órát dolgozik, és szívinfarktusban 30 évesen meghal?

 

Jobb lett-e, azon országok tücskeinek, ahova odaért az európai, amerikai, japán demokrácia, munkamorál és hangyaként élhetnek?

Érdemes megnézni dokumentumfilmeken, hogyan készülnek a divatos, koptatott farmerek Kínában, ruhák a Távol-keleten, vagy Brazíliában hogyan termelik a gyönyörű almákat a farmokon.

Ott aztán igazán hangyaként dolgoznak, napi tizenkét, tizenhat órát, fillérekért, elképesztő munka- és életkörülmények között.

Modern rabszolgasors.

 

(Apropó, a gyönyörű almák, amik a multik polcán mosolyognak egész télen, akár egy évig(!) elállnak, mivel bizonyos gázokkal kezelik őket szállítás előtt, tartósítás céljából.

Gondolom, már más is elgondolkodott azon, hogy miért nincs, vagy alig van magyar alma, télen, a piacokon.

Egy kereskedőt megkérdeztem, azt válaszolta, az megromlik egy idő után.)

 

Van egy vicces változata a címben szereplő mesének.

A tücsök egész nyáron zenélt, a hangya dolgozott.

Télen elpusztult mindkettő.

 

Melyik, mit mesélhetett az életről a halálos ágyán?

Melyik, mit vitt magával, ha van örökrészünk?

 

Ez egy olvasata A tücsök és hangyának.

Éppen tegnap láttam, hogy másnak is eszébe jutott ez a mese, más szemszögből.

Ő, boldog volt, hogy gyermekének gyűjtögetett kiskora óta, és most Bécsben bérelt belőle albérletet, és fia megkezdheti tanulmányait egy ottani egyetemen.

Belőle is szorgalmas hangya lesz.

Talán….

 

 

 

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük