Az ajándék


Vasárnap megnéztem.

Foga van.

De, nem Ő az, akit keresek.

Őszintén, azt sem tudom, kit keresek.

És, hogy létezik-e.

Biztosan sokan vannak közöttetek, akik hozzám hasonlóan, nem embert, hanem érzést keresnek.

Persze, racionális elképzeléseim vannak arról, hogy milyen lenne jó.

Jó lenne, ha lakása lenne a városban, de szeretne vidéken is lenni. Nálam.

Ha szeretné az állatokat, a kutyáimat. Ha fiú gyermeke, unokája lenne, mert nekem lányaim vannak.

És, hasonló, a külsőségeket nem számítva, ahol alap a fogazat, egy bizonyos magasság, és a minimális súlyfelesleg.

 

Azért, nagyon szép napom volt.

Foga volt, nem volt kövér, de izmos, és elég magas is.

Gyönyörűen sütött a nap, és kézen fogva sétálni a rakparton csodás érzés volt. A kézfogása is ismerős, az a vezető, védelmező, biztonságot adó.

A kedves szavak, a megerősítés, hogy én vagyok a tutajos.

Amúgy, lehet, hogy csak arra vonatkozik, ha egy nő csinos, szexi, kívánatos.

Ő annak látott.

 

Úgy hiszem, ez volt az ajándék.

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük