Az adventi vásáron láttam a napokban a kislányt.
Megdöbbenve, ugyanakkor örömmel tapasztaltam, hogy mennyire megváltozott. Boldogan jött, ment, beszélgetett, vásárolgatott. Teljesen megváltozott, kinyílt.
Vékony kislány, nagyon-nagyon vékony, sötétszőke, vékonyszálú, hosszú egyenes hajjal.
Amiért megdöbbentem a felszabadult viselkedését, mosolygását látva, az, az, hogy nemrégen halt meg az édesanyja.
Micsoda érzés belegondolni, hogy milyen anya lehetett, akinek a halála jót tesz a gyermekének…
Alkoholista.
Amikor az édesanyja halála után újra iskolába ment, osztálytársai nagy együttérzéssel kérdezgették, hogy miért halt meg az anyukája.
Azt felelte, azért, mert alkoholista volt.
Amikor az új iskolába került, talán egy éve, egy jobb módú kislány mellé ültették. A kislány hamar átlátta, hogy padtársának bizony hiánya van ebből-abból. Először csak duplát vitt a csemegékből, ceruzát, radírt ajándékozott, majd, amikor egy pulóverét megdicsérte, megkérte az édesanyját, hogy vegyenek egyet a kislánynak is. Szeretettel vitte, és adta át a ruhadarabot, amit a másik kislány boldogan fel is vett.
Másnap visszahozta.
– Nem tarthatom meg- mondta. Nem vagyunk rászorulva.
Egyszer láttam az asszonyt. Sovány volt, keserű arcvonásokkal. Megtörte a sors és az alkohol, amibe menekült előle.
A kislánynak édesapja van, de pszichés probléma miatt nem nevelheti. Nővére vette magához, akinek van már egy hat év körüli kislánya.
Marika
Eszembe jutott egy másik asszony. Szinte testvérként hasonlítottak egymásra. Ugyanaz a vékony testalkat, ráncos, beesett arc.
Ő ugyan sokszor mosolygott, és ha találkoztunk az udvaron, kedvesen elbeszélgetett velünk.
Náluk laktunk albérletben.
Szép család volt, kedves férje, aki keresett annyit, hogy az asszony nem dolgozott, és két szép kisfiú.
Hónapokig csak annyit tudtunk, hogy az asszony fejfájós, mert néha nem lehetett bemenni hozzájuk. Olyankor a nagyobbik fiú (talán tíz éves lehetett) nyitott ajtót, és mondta, hogy:
– Anya alszik, mert fáj a feje.
Míg egy nap sírva jött át hozzám, hogy segítsek, mert az anyukája rosszul van, elesett és nem tudja feltenni az ágyra.
Átmentem, és láttam, hogy Marika a földön fekszik, éreztem, hogy tömény alkoholszag terjeng körülötte.
Mellette üres üveg, és látszott, hogy bepisilt.
Felráztam, annyira magához tért, hogy az ágyra tudtam segíteni.
Másnap találkoztunk, és látszott, hogy mindenki úgy tett, mintha semmi sem történt volna. A férfi megköszönte, hogy segítettem Marikának, mert a miatt a nagy fejfájás miatt rosszul lett.
És, a kisfiú feleslegesen kért segítséget, Marika jobban lett volna.
Nem is beszéltünk többet a dologról. Mi hamarosan elköltöztünk.
Zsuzsa
Első munkahelyemen dolgoztam, amikor jött egy új kolléganő. Szó szerint gyönyörű volt, és végtelenül ápolt, mindig erős illatfelhő vette körül. Gyorsan körbeért a hír, hogy az egyik igazgató felesége. (akkoriban minden cég állami volt, és divat volt egymás feleségét foglalkoztatni, baráti alapon)
Zsuzsikáról az első pillanatban kiderült, hogy nem lesz a szocialista munka hőse.
Apró feladatokat kapott, ráért, sokszor kiment az irodából.
Beszélgetés közben kiderült, titkárnő volt a vállalatnál, ahol jelenlegi férje az igazgató.
Kicsit irigykedtünk, míg ki nem derült, hogy mindketten házasok voltak, és válás után kerültek össze.
Az is kiderült, hogy Zsuzsának két gyönyörű gyermeke volt, akik a férjével maradtak. És, valószínű a család hatására nem is akarták látni anyjukat, amiért elhagyta őket.
Az is feltűnt egy idő után, hogy a fiókból szinte mindig kivett valamit, amikor kiment.
Aztán feltűnt, hogy furcsán viselkedik, beszél.
Aztán azt vettük észre, hogy alkoholszag van. Már nem tudta elnyomni a parfüm, a szájvíz.
Valószínű az igazgatóhoz is eljutott, mert külön irodába tették.
Ha beléptünk hozzá, becsapta a fiókot.
A folyosón egyre gyakrabban tántorgott, a ruházata egyre rendetlenebb lett, néha látszott, hogy ki sem mosta szép, drága ruháit.
Aztán már a szoknyáján hátul nagy vizes folt jelezte, hogy nem érte el időben a mosdót.
Napok alatt lett a gyönyörű, vonzó nőből, testileg, lelkileg leépült ember.
Hamarosan el is tűnt a cégtől.
Vajon él-e még? Megbocsátottak-e a gyermekei? Abba tudta-e hagyni az ivást?
Hol, kivel tölti az idei karácsonyt?