Az ördög a részletekben rejlik, tartja egyik közmondásunk.
Mekkora igazság!
Nemrégen volt Szentivánéj, és biztosan tudjátok, hogy egy ősi népszokásról van szó.
Abban is biztos vagyok, hogy sokan voltatok szertartáson, vagy gyújtottak otthon gyertyát, és írtátok le, mondtátok el kívánságaitokat.
Főleg, a szerelemhez, párkapcsolathoz kötődően.
Mert ez az időszak erről is szól.
A kívánságlista, másról is eszembe jutott.
A napokban egy filmet néztünk, ahol valaki eladta a lelkét az Ördögnek, aki cserébe teljesítette tíz kívánságát.
A főhős szerelmes volt, ezért olyanokat kért, amivel meghódíthatja az imádott nőt.
Lehetősége volt láthatatlanul megnézni, hogyan él a nő, milyen férfiról álmodik.
Lett hát, gazdag, hatalmas palotában, de kiderült, hogy drogból szerezte a vagyonát.
Lett híres sportoló, magas, jóképű, de, csekély aggyal és minimális nemi szervvel.
Lett hatalmas férfi szerve, de meleg volt.
Lett okos, érzékeny, és, még sorolhatnám.
Minden volt, amiről egy nő az általános elvek szerint kívánságlistát ír.
A végét, gondolom, sejtitek.
Igazából bármilyen részletesen írnánk, akkor is csak a lényeget tudnánk megragadni.
De, az ördög a részletekben rejlik!
Persze, nem abban, hogy pontosan körülírjuk, mert nem is tudjuk, amit szeretnénk.
Mindig jöhetne be még egy csavar, egy apró részlet.
A legdurvább csavar az, amikor cserébe elvesznek valamit.
Amikor olyant kérsz, amit csak cserével tudnak teljesíteni.
Amúgy is, mindennek ára van, és előfordul, hogy előre megfizettetik.
És, te sírhatsz, mélyre süllyedsz, és mondogathatod:
Anyám, én nem ilyen lovat akartam!
Amikor a vágyunkhoz kérünk, nem a sorsunkhoz, akkor igazán értékesek a részletek.
Amikben az Ördög lakozik.
Rossz-e az Ördög?
Óh, nem.
Vagyis, igen, a szükséges rossz.
Sokan elképzelik ma, hogy élhetnénk egy rossz nélküli, csupa szeretet, jóság világban.
Csak akarni kell.
De, ez, ITT, nem létezhetne.
Ahogy az anyag, csak antianyaggal együtt létezik, úgy a Minőségeknek is párja van.
Ellenpárja.
Ez egy ilyen világ, itt ezt kell megtanulni, ezt megérteni, ebben fejlődni.
Visszatérve az árhoz, ha nem az ördöggel alkuszunk meg, aki megkéri az árát, jobb, ha felajánlunk valamit.
A hála erre remek dolog, sokszor elég is.
Hogy, mindennek ára van, biztosan, már sokan észrevettétek.
Ezért is alakulhatott ki bennünk a hála érzése.
Amikor úgy érezzük, adtunk valamit cserébe, azért, amit kaptunk.
Egy kis részt a szívünkből, a boldogságunkból, az örömünkből.
Hétvégén templomban voltunk, hálát adtunk.
Vallásosak nem vagyunk, párom még hívő sem, kételkedőnek, vagy keresőnek mondanám.
Mégis, mivel működik az emberben egy fajta hálaadási késztetés, ha úgy érzi kapott valami nagyobb ajándékot a sorstól, ennek megélésére jó egy templom.
Régebben én is mindig kívántam valamit.
Mostanában csak köszönetet mondok, és azt kérem, hogy fejlődhessek.
Mert, az ember egyszer csak rájön, hogy mit jelent fejlődni.
Amikor tükröt kap maga mellé.
„Hiába fürösztöd önmagadban, Csak másban moshatod meg arcodat.”
József Attila