A fürdőben, torna előtt mesélte ezt a történetet, a mellettem álló asszony az ismerősének.
Főzésről, tojásról beszélgettek.
Az egyikük vidéki, tyúkokat tartanak, neki nem probléma a szép, friss házi tojás.
Most, van egy idősebb, kövér tyúk náluk, amelyik már alig tojik, ezért mondta a férjének, hogy nézzen utána, mert le kell vágni.
Csak feleslegesen eszi a magot.
A férfi megfogta a tyúkot, és nézegette, amikor a kiskakas nekiugrott.
Próbálta megvédeni az öreg szárnyast.
A férfi ledobta a tyúkot, és leverte magáról a kiskakast.
Amikor körülnézett, látta, hogy az öreg tyúk is kergeti, veri a taréjost, megvédte a gazdáját.
Aztán, elégedetten visszatotyogott a férfihoz.
– Most mondd meg, mennyi esze van egy tyúknak is, hogy megvédi a gazdáját!- mondta az asszony.
Gondolom, azóta már levágták, amit nagyon sajnálok, mert bennem mély empátia ébredt szegény tyúk iránt.
Nem a korom, és a nemem miatt.
Arra gondoltam, hányszor vagyunk úgy, hogy nem a megfelelő helyzetben, vagy nem a megfelelő embernek szavazunk bizalmat, küzdünk meg érte foggal, körömmel.
Ez a történet egy tanmese számomra.