A napokban látogatóban voltam egy nagyon kedves barátnőmnél, aki harmadik babáját várja.
Nagyon szeretem, Őt is, két kis lányát is, és már a pocakban lakót is.
Beszélgetés közben megemlítette, hogy mennyire rosszul esik neki, ha megkérdezik tőle, hogy a CSOK miatt vállaltak-e még egy babát.
Azt kérdezte tőlem, hogy milyen nő az, aki ilyent kérdez?
Hát, olyan, hogy felmerül benne, mert ő olyan.
A nők egy része azt mondja, hogy nem szül ennek a világnak, a kormánynak, a Csok-nak.
Valamiért az gondolják, hogy gyermeket másnak, vagy ilyen, olyan, külső ok miatt szülünk.
Sokan vagyunk, sokféleképpen látjuk a világot.
Ez így jó, ez visz előre bennünket.
Akkor, ha megvitatjuk, és tudással, észérvekkel megtaláljuk, ami a többségnek jó.
Úgy, mint egy jól működő párkapcsolatban.
Nem kell, hogy mindig egyet értsünk, sőt!
De, meg kell egyeznünk, és megtalálni azt, ami mindkettőnknek elfogadható.
Ahhoz azonban, hogy ki tudjuk választani, melyik az a „jó”, melyik szolgálja a többség érdekét, tárgyi tudás kell és tapasztalat.
A meggyőződés kevés.
Akinek szeme van, látja, füle van hallja, tárgyi tudása van, tapasztalata, felismeri, hogyan változtak a korszakok, társadalmak, ideológiák, az emberiség fejlődése során.
Egy biztos, az Élet győzni fog, mindenféle eszme felett.
Azért is tudta „megvetni a lábát” ezen a bolygón, fejlődött idáig, és élt túl ilyen-olyan korszakokat, eszméket.
Az idő mutatja meg majd, hogy kinek volt „igaza”.
Azt is, hogy ki, hol lesz 10-20-30-40 év múlva.
Egy biztos, aki a hagyományos férfi-nő-gyermek modellben képzeli el az életét, és van annyira önzetlen, hogy felmeri vállalni, nagy eséllyel családja körében él idősebb korában.
Aki néhány modern, liberális, netán a genderizmus eszméje mentén kívánja „megvalósítani” magát, nagy eséllyel magányosan, legalábbis saját gyermek, unoka nélkül fog élni.
Az lehet, hogy sokkal nagyobb anyagi jólétben, ami aztán az enyészeté lesz.
Kihalnak, és nagy eséllyel kihal velük az eszme is.
Az eszme, amelyet el kell ismernem, hogy az én generációm húzott elő a történelem sötét zsákjából, és „nevelt” fel újra.
Jó szándékkal, tudatlanul.
A szabadság, egyenlőség, testvériség jegyében.
A hagyományos családok gyermekeiből pedig, felnő egy új generáció, és új alapokon kezdi, talán egy új eszmével, talán visszatér egy jobb régihez.
Egy biztos, az élet megy tovább.
A tudomány óriási léptekkel fejlődik, a kvantumelmélet szerinti megismerés, ami ugyan szó szerint, mennyiséget jelent, biztosan minőségi változást hoz a társadalmi gondolkodásban is.
Amikor az elmélet világából tovább lépve, a tudatos megfigyelő, a gyakorlatban is bizonyítani tudja, hogyan hatunk a körülöttünk lévő világunkra, és az ránk.
Egy új alapú tudással nevelt generáció pedig, olyan széppé teszi világunkat és az emberi létet, amilyennek lennie kell törvényszerűen.
Én ebben hiszek, ez az én igazságom.
Megérni már nem fogom, de, remélem, az unokám, igen.
Majd „fentről nézem”, és drukkolok nekik.