Én is voltam macilány, és találkoztam sakállal. Kettővel.
A Kölni Dómnál megtámadott macilányok kapcsán többekben felmerült, bennem is, hogy hol voltak a macifiúk???
Annyira részegek voltak, hogy nem vették észre?
Annyira gyávák? Megijedtek az alakzatba rendeződött, csoportba verődött harcra kész fiatal sakáloktól?
Vagy élvezték a „bulit”?
Vagy elfordították a fejüket, mint a rendőrök nagy része, és a média?
Akárhogy is volt, sokat mondó, hogy Meserópa közepén, egy keresztény katedrális előtt, európai férfiak és rendőrök szeme előtt gyaláztak meg európai nőket.
Az is megható, ahogyan féltenek bennünket, és tanácsokat adnak, hogyan védjük meg magunkat.
Csoportba rendeződve közlekedjünk, és nyújtsuk ki a karunkat, ha meglátjuk, hogy közelítenek, mert karnyújtásra biztonságban leszünk a sakáloktól.
Azt a nőt, azért beküldeném egy csoportba.
És, csak akkor menteném ki, ha bocsánatot kérne az ostoba, sunyi viselkedéséért.
Tegnap egyik barátnőm írta, hogy este, későn ő is konyhakéssel ment haza, mert a város közepén egy panelházban is állítólag drogos banda tanyázik valahol.
Azt hiszem, ez egy rész megoldás.
Meg kell védeni magunkat. Én is gázspray-vel járok este hazaJ
És az is eszembe jutott, hogy az én Nagy Medvém, bizony megvédett annak idején.
(Igaz, olvastam, hogy ott is volt egy férfi, aki baltát ragadott, le is tartóztatták.)
Szóval, páromat Macinak hívtam, míg meg nem korosodott, akkor megkapta a Nagymedve státuszát.
A belvárosban laktunk annak idején, amikor egy vasárnap délelőtt, kislányommal, átmentem anyámékhoz, pár házzal arrébb laktak.
Visszafelé jövet, a park mellett, kiesett a babakocsi kereke. Próbáltam visszatenni, és bizonyára részem volt az akcióban, mert szoknyában mertem lehajolva visszaszerelni a kereket.
És, igen, mi már miniszoknyában jártunk.
Egy férfi hangját hallottam:
– Segíthetek?
Mire válaszoltam volna, a szoknyám alá nyújt.
Pechjére.
Mert a kezemben volt a babakocsi kereke.
Annak belső felén kiálló fémrészek, azok rögzítették a kocsihoz.
Erőmet nem kímélve, úgy vágtam fejbe vele, hogy rögtön elöntötte a vér!
Majd kezemben a véres kerékkel, a babakocsiban a gyermekkel, három keréken, hazavágtattam.
Otthon páromnál éppen egy barátja is volt, így azonnal kaszát, kapát ragadtak, és lerohantak, hogy kidekorálják a szatírt azon felületeken is, amiket én minta nélkül hagytam.
Őszinte sajnálatomra, és nagy szerencséjére, nem találták meg, így kisebb sérüléssel megúszta a sakálkodását.
Azt azért remélem, leckét kapott, és többet nem jutott eszébe olyan helyekre rakni a mocskos mancsát, ahova nem való.
Egy másik estem is volt, azóta nem veszek fel stoppos férfit.
A házunktól nem messze a zebránál egy férfi, olyan szerencsétlenül ugrott, futás közben, hogy feljajdulva leült a járdaszigetre. Nem tudott lábra állni.
Mivel nekem mindenbe bele kell ütni az orromat (igaza volt Nagymedvének), azonnal felajánlottam, hogy hazamegyek a kocsiért és hazaviszem, mivel a balesetire nem akart bemenni.
Közel laktam, mint kiderült, ő is.
És hálából a combomat simogatva kérdezte meg, hogy hogyan hálálhatná meg a jóságomat.
Na, itt ment el a kedvem a jótékonykodástól!
Kiugrottam, a másik ajtót kinyitva, kirántottam, és a földön fekve hagytam.
Most így visszagondolva, hihetetlen micsoda jó erőben voltam!
Igazán bátor, talpraesett macilány vagy! 🙂