Olvastam a hozzászólást, egy, a kvantumfizika kapcsán, Isten létét vagy nem létét feszegető blog oldalán.
Mivel én is összevissza írok róla, és a hitemről, ideje, legalább magamban rendet tennem.
Főleg most, hogy olvastam, milyen szépen megfogalmazta Max Planck, a kvantumfizika atyja, mit is jelent számára Isten. (Igaz, azt hiszem ő hívő keresztény is volt.)
Én is egy ilyen intelligens Elme létezésében hiszek.
Nem hiszek az emberek, a hatalom által kitalált, egyházak által hirdetett, büntető Istenben, aki emberi tulajdonságokkal van felruházva.
Pont fordítva gondolom.
Bennünk van egy rész ebből a magasabb intelligenciából.
Ezért van az, hogy a válasz mindenre bennünk van, ami nincs ott, azt nem tudod megérteni, működtetni. És, így vagyunk részei is ennek a Nagy Egésznek.
Az egyházak, a kereszténység és a többi vallás, Istenének létét, a hatalmának megerősítésére használta, használja.
Az ilyen vagy olyan hit nevében embereket lehet ölni, emberek felett lehet uralkodni.
Főleg pedig, félelemben tartani.
Ugyanakkor a keresztény szellemiségben, a Bibliában vannak olyan örökérvényű erkölcsi törvények, tanulságok, „igazságok”, amik az emberiség fejlődését szolgálják, utat mutatnak.
De, ilyen a Bhavagad Gita, a hinduk szent könyve, Budha tanításai, a Korán, és még sorolhatnám.
Az is igaz, hogy akár a keresztény, akár más vallás rengeteg olyan tárgyi emlékeket hagy az utókorra, amit érdemes megőrizni.
A vallásoknak ez is egy nagy baja, hogy a többi vallást, és annak tárgyi emlékeit is igyekeznek elpusztítani.
A vallások (ide értve a szektákat és hasonlókat is), azt használják ki, hogy az emberek szeretnek, az embernek kell, valahova tartozni.
Kellenek útjelző táblák, és, hogy mi az elfogadott jó és mi a rossz.
Mert, egyénileg mindenkinek más.
Az nem elég, hogy az a jó, amivel nem ártasz másoknak, mert az is rossz, ha magadnak ártasz.
És, persze hinni is jó abban, hogy van valahol Valaki, akihez lehet fordulni.
És abban is, hogy a létünk, több mint egy emberöltőnyi, földi élet.
Én az elmémben, a szívemben, a lelkemben össze tudom ezt a képet rakni.
Sokat foglalkozom a Világegyetem keletkezésével, az élet kialakulásával, és az én elmémnek szüksége van egy, az egészet működtető, rendszerben tartó Intelligens Elmére.
Igaz, műveltségem, tárgyi tudásom meglehetősen sekély, hogy érdemben meg tudjam indokolni, de nem tudom elfogadni, hogy a Nagy Bummhoz nem kellett külső behatás.
Az is igaz, hogy nem hivatkozhatok az általam tanult fizikai törvényekre, most, hogy a kvantum világa jó párat megkérdőjelez.
És, mégis, hiszek egy alaptörvényben, mely szerint az anyag, és az Univerzumot (az élőlényeket is beleértve) alkotó látható és láthatatlan elem nem vész el, csak átalakul.
Azaz, mindig is volt és lesz Valami, Valaki, csak átalakul ezzé, azzá.
Ha, volt a Nagy Bumm, akkor az Univerzummá.
Ha, létrejött az Élet, akkor az Élőlényekké.
Hát, ez az én hitem.
Így hiszek én Istenben, az Univerzumban, a Sorsban, a Nagy Rendezőben.
Azt, hogy ez így van-e, csak Ő tudja, ha valóban létezik, akár így, akár úgy.
Mint mindig most is hangsúlyozom, ez az én véleményem, az én érzésem.
Biztosan van, aki hasonlóan érez, és van, aki másképpen.
Azt hiszem a tudásunk még csekély hozzá, hogy bizonyítani tudjuk a létét, vagy nem létét.
Sokat tudunk, elméleteket gyártunk, meggyőződéseink vannak, de nap, mint nap új dolgok jönnek elénk, mint a múlt században a kvantum fizika, amelyik megdöntött néhány lebetonozott elméletet.