Egy neves orvos videójában hallottam ezt a kérdést, ha jól emlékszem, a Bibliából idézte.
Megdöbbentett a története, mert két éve halt meg a kisfia, tíz éves korában a születésnapján.
Belefulladt a koszos medencébe, húsz centi vízbe.
Ötödik gyermekük volt, 47 éves korukban, imádták.
Nagyon megrendített, ahogyan a mostani buszbaleset is, mint mindannyiunkat, mert annál nagyobb szörnyűséget egy szülő nem tud elképzelni, mint a gyermeke elvesztését.
A gyász feldolgozására, túlélésére mindenki kapaszkodót keres.
Ő a hitet választotta.
Hívő keresztény, és úgy élte túl, hogy most hálás, amiért közel került Istenhez.
És, tanít.
Ő beszélt az irgalom vagy igazság kapcsán a menekült kérdésről.
Nekem erről, az jutott eszembe, hogy mennyire megosztott ma a világ.
Nem csak a családok, hazánk, Európa, USA, de a keresztény egyház is.
Az Igazság, Irgalom nélkül galádság.
Az Irgalom, Igazság nélkül balgaság.
Bármelyik oldalt válasszuk, a másik nélkül nem jól döntünk.
Most mégis ott tartunk, hogy vagy egyik, vagy másik.
Még az egyház is megosztott.
Legalábbis, van, aki szembe mer fordulni az egyház fejével.
A Pápa az Irgalmat hirdeti, csak azt.
Példát is mutatott.
Menekültek lábát mosta.
Szép gesztus.
Egy általam, és sokunk által, nagyon szeretett, hiteles ember, Böjte atya, mindkettőt érti.
Példát is mutat.
Sok szegény gyermek köszönheti neki, hogy nem az utcán nőtt fel.
Nyilván nem egyedül tette, de elkezdte, példát mutatott, utat, jó utat.
A menekülteknek a saját hazájukban kellene segíteni, békét, megélhetést, otthont teremteni.
Mi pedig segítsünk a saját szegényeinken.
Vannak szép számmal.
Nekik miért nem létesítünk menekültszállást, ennivalót, jövedelmet, miért nem segítünk beilleszkedni, visszailleszkedni?
Ők a mi családunk.
A világot is csak akkor tudjuk jobbá tenni, ha magunkban, a családunkban, rendben vagyunk.
Olyan ez, mintha kifelé jótékonykodnánk, a családon belül pedig vernénk, éheztetnénk a gyermekeinket.