És, én boldog vagyok.
Írok hát a boldogságról.
Hogy, mitől vagyok én boldog.
Azt hiszem, talán az közelíti meg legjobban, hogy elégedett vagyok az életemmel.
Azzal, aki vagyok, ahogy vagyok, akik körülöttem vannak, kitöltik az életemet.
Nem hiányzik semmi.
Szeretek élni.
Akkor is, ha süt a nap (akkor kicsit jobban), akkor is, ha esik az eső.
Nem volt ez mindig így, nálam sem.
(Néha még ma is visszacsúszok, de egyre ritkábban.)
Tanítottak, tanultam.
Akik régebbi írásaimat olvasták, sokat tudnak minderről.
Jártam az utamat, mint mindenki.
A boldogságra születésünk óta vágyunk.
Ha megkérdezik, ki mit vár, mit szeretne az élettől, a többség a boldogságot mondja.
Részleteiben már eltérő, hogy ki mit tart annak, nagyban függ a körülményektől, a neveltetéstől, a külvilág sugallataitól.
„ De, szeretnék gazdag lenni,
Egyszer libasültet enni”- írja József Attila
A boldogság keresése, többnyire a hiányunkról szól.
Véletlenül elhibáztam, mert eredetileg azt írtam, hogy „boldog lenni”, de már itt hagyom, mert azt hiszem, mégsem véletlen, hogy eltévesztettem, mert sokan összemossák a boldogságot és a gazdagságot.
Ne higgyétek, hogy nem tudom, miről beszélek.
Ezer lehetőséget kaptam a sorstól.
Ma „olyan” gazdag, és „olyan” boldogtalan lehetnék, ha ki nem lépek néhány „lehetőségből”!
Nem az én világom, megbetegített volna.
Beálltam a második vonalba, mert azért én is vágytam anyagi javakra, élvezetekre.
Ahogy mondtam, jártam az utam.
Öregedtem, bölcsebb lettem.
Mégis, visszatértem, valahova az elejére.
Óvodásoknál végeztek felmérést, hogy ők mit tartanak boldogságnak.
A lányok, hercegnőként, királynőként, hosszú fehér, vagy színes ruhában, hosszú fátyollal, koronával a fejükön látták magukat.
Amikor ők voltak a legszebbek, és mindenki őket csodálta.
És, tudták, hogy mindez valakinek szólt, akié „lettek”, akinek átadták magukat.
Aki csak őt akarja, aki megvédi, aki mellett biztonságban lesz, akivel összetartozik.
Ősfantáziának hívják, ezt, a belénk, nőkbe kódolt vágyat.
Az összetartozás vágyát, az egymásra utaltság, a „melletted biztonságban vagyok”, „együtt mindent megoldunk”, „zöröghet az ég, ha összebújunk”, érzését.
Ami visszaadja ősi boldogságunkat, amit az anyaméhben éreztünk, amikor tudtuk, hogy nem vagyunk egyedül.
Bármilyen körülmények között is voltunk ott.
Most a boldogságról írok, de egy mondatot nem hagyhatok ki, hogy ezt az érzést akarják elszívni belőlünk.
Az igazi nőt és az igazi férfit.
Akik születetten vagyunk, akárhova tett le a gólya.
Mindegy milyen körülmények közé, milyen képességekkel születünk, ha ösztöneink, nem mások sugallata alapján keresünk, megtaláljuk a boldogságunkat.
Minden év, minden nap, minden pillanat alkalmas arra, hogy elhatározzuk, hogy megkeressük, és megtaláljuk.
Én megkerestem, és megtaláltam.