Múlt idézés, jövő látás


SasIgazán, a világot, Isten szemével,

Te látod.

 

Nincs az rendjén, ha erős sasokból

Gyenge, színes papagájok lesznek.

Ha szelíd őzek, karvalyként húst legelnek.

 

Mert, mi vagyunk azok is,

Akik lenyomatot hagytunk,

Egy millió éves kőben,

És, mi vagyunk azok, akik előre,

Álmodunk a jövőre.

 

A világot akkor értjük meg, ha megfigyeljük, ha meglátjuk az összefüggéseket, észrevesszük a múltból a jövőre mutató tanulságokat, figyelünk a „véletlenül” elénk kerülő dolgokra.

Persze, lehet, hogy ez is csak egy Bolond gondolata.

Az enyém.

Tudjátok, én már a Bolond vagyok.

 

Sokan vagyunk úgy, hogy megérzünk dolgokat.

Olyanok is éltek, élnek közöttünk, akik leírták a jövő számára látomásaikat.

Ilyen volt Verne is.

 

Hónapokkal ezelőtt, amikor még semmi nem indokolta, nekem Batsányi szavai zúgtak a fejemben, valamiért.

(Akkor kezdtek Angliában robbantgatni.)

 

„Vigyázó szemetek Párizsra vessétek.”

Majd elém került, szintén véletlenül, Verne.

És, jött az elnökválasztás.

Most pedig olvasom Orosz Zsolt (Csalogány) bejegyzésében, hogy Macron a kor embere, azért tudott egy alig megalakított párttal győzni.

Ő flowban van, az áramlatban, azért sikeres, méltóképpen képviseli a mai kor ideológiáját.

Ő, a kor embere.

Aki beteljesíti a Sors akaratát.

Aki képes megvalósítani Verne rémálmát.

 

Álljon itt egy kép Párizsról, ahogyan Verne látta a jövőt, az 1800-as években.

Ez második regénye volt, amit nem adtak ki, mert túl negatív volt egy ifjúsági regényírótól.

Gondolom, nem kell mondanom senkinek, hogy Verne mennyi mindent „megálmodott” a jövőből.

 

„Aprólékosan leírja Párizs toronyházait, a fő közlekedési eszköz – a sűrített levegővel hajtott magasvasút – hálózatát; 1863 körül megálmodja a gyorsliftet, a telefaxot, a gázüzemű gépkocsit, a számítógépet, a fémszálas textíliát stb. De antiutópiája bármily mértékben is bővelkedik az ember életét kényelmessé tevő technikai találmányokban, mégis roppant lehangoló képet nyújt: egy lélektelen, csak az üzleti hasznot hajszoló, érzelmi és intellektuális téren sivár és közönyös, minden tekintetben központosított társadalom vízióját alkotja meg, ahol a fontos emberi és szellemi értékek helyét a puszta számítás, a rideg ésszerűség vette át.”

(Könyvtári Intézet)

 

  1. Mettais, aki kortársa volt, szintén megálmodta Párizst, ezer évekkel később (L’An 5865, ou Paris dans quatre mille ans).

Ez a mű egy olyan városról szól, mely felett győzedelmeskedett a kelet, és már franciául sem beszél benne senki.

Az 5865-ös év távolinak tűnhet, de érdekes párhuzam jutott az eszembe.

A zsidó időszámítás szerint most az 5777-es évben vagyunk.

Száz év sem kell….

 

Leírom, hát Batsányi szavait.

 

„Jertek, s hogy sorsotok előre nézzétek, Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!”

 

És, mégis!

Tudom, sötét a kép, amit idéztem, de a jövő sohasem kőbe vésett.

Talán, pont azért vagyunk most itt, hogy ne olvadjunk bele az áramlatba, ami egy ilyen jövő felé sodorna bennünket.

Igaz, akkor megy gond nélkül az életünk, ha a sodrásban vagyunk.

De, mi van, ha nem a könnyebb utat választjuk?

 

Minden kis vízcsepp a nagy óceánba tart vissza, miután felszállt a párával, körülnézett, látott, tapasztalt.

 

Szállj magasra, nézz a völgybe,

Szállj a mélybe, nézz az égre!

Mert, igazán a világot,

Isten szemével, Te látod.

 

Szállj magasra, szállj magadba.

Mert, igazán a világod,

A lelked szemével, Te látod.

 

 

 

 

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük