Stradivari hegedű és a műértő citromfa 2


Sok évvel ezelőtt történt, hogy párom beszélt egy idős bácsiról, aki a szomszéd faluban él, és csodálatos citromfája van. Nagyon büszke rá, és szívesen megmutatja, ha érdekel.
Egyik nap összefutottunk a bolt előtt, és behívott bennünket.

Szemem, szám eltátottam, mert olyan gyönyörűséges növényt én még nem láttam! A beüvegezett verandán élt, egy hokedlire rakott dézsában. Talán egy-másfél méter magas lehetett és tele volt illatos, hófehér virágokkal. De, nemcsak virágzott, hanem citromok is lógtak rajta! Kicsik, nagyok, zöldek, sárgák. És azt az illatot!
A bácsi büszkén mutogatta. Elmondta, hogy egyedül él, meghalt a felesége. Most a citromfa körül forog az élete. Megmutatja mindenkinek, a fél falu a csodájára jár. És szaporít belőle, aki kér. De, csak akkor, ha sorra kerül, és van olyan hajtás, amiből tud szaporítani. Másnál nem ered meg, de Ő tudja, hogyan kell. Nála minden kis növény él. És megmutatta a félbevágott kólás üvegekben nevelkedő csemetéket. Nyilvántartást vezetett, ki, mikor kért, melyik növényke kié lesz.
A kis házban még látszott, hogy igazi, meleg otthon volt valamikor. Tele szeretettel varrt kézimunkákkal, párnákkal, kis mütyürökkel. A szobanövények már kipusztulóban voltak és vastag por lepett be szinte mindent.

– Régen sokat hegedült, van is egy igazi Stradivari hegedűje – mondta.
Meg is mutatja, ha akarjuk, és elővett egy gyönyörű hegedűt. A felesége nagyon szerette, ha hegedült, sokat játszott neki. Tényleg gyönyörű hangja volt, kicsit játszott nekünk is.
Miután az asszony meghalt, egy darabig elő sem vette a hangszert. Azután egyszer csak rászánta magát, kiült a verandára, és játszott egy kicsit.
Akkor még csak kicsi volt, és elég szánalmas a citromfa. Az asszony nagyon szeretett volna saját citromot, még ő szerezte, és be is oltatta a fácskát.
Pár nap múlva megint kiült, játszott egy kicsit. Egy idő múlva meglepődve tapasztalta, hogy a ciromfa hajtani kezdett. Egyre szebb lett. Amikor ismét kiült hegedülni, már gyönyörködött benne.
Egy idő után kimondottan a citromfának hegedült. A fa egyre szebb lett, virágba borult, és hozta egymás után a terméseket.
Azóta minden este kiül és hegedül a kis fának. Hisszük, vagy sem, ez a kis fa érti és szereti, ha játszik. Ő látja rajta. Ugyanúgy élvezi a zenéjét, mint valamikor a felesége.

Nem vagyok műértő, de azt én is tudom, hogy a Stradivari hegedűk sorszámozottak és nyilvántartottak. Kicsi az esélye, hogy valóban olyan hegedűje lett volna. Arra sem emlékszem, mit mondott, hol zenélt aktív korában. De, nincs is jelentősége a történetet illetően.
Pár éve láttuk, hogy a házra kiírták az eladó táblát. Meghalt a bácsi is. Nem tudom, ki gondozta tovább a gyönyörű citromfát, de nagyon valószínű, hogy többet nem hegedültek neki.
A bácsi azonban talált egy verset magának. Megtalálta azt a verset, ami még volt neki. Amivel kitöltötte az életét, ami újra boldoggá tette a felesége halála után is. Mert boldog volt, látszott rajta.


Hozzászólás a(z) langocska54 bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

2 Gondolat “Stradivari hegedű és a műértő citromfa

  • Takács Gyula

    Csodálatos és köszönjük ezt a gyönyörű emlékezést feleségem Karola Édesapjáról. Minden szava teljesen igaz amit leírt. Miután apósom hat éve tragikus balesetben elhunyt / közvetlen a lakóháza előtt / a csodálatos citromfa hozzánk került,óvtuk- védtük, teleltettük, aki kért hajtást kapott, de egy szörnyű téli időszakot -pár napon keresztül több mint mínusz 15 fok volt – tavaszt már nem élte túl, a legnagyobb bánatunkra. Ez a csodálatos citromfa 37 évet élt és a története úgy szól, hogy anno feleségem több narancsmagot ültetett egy cserépbe és egy tavasszal kihajtott és elkezdett nőni – nőni, és ezt meglátta egy nagyon kedves ismerősünk aki nagy tudója a kertészetnek , gyümölcsfáknak és Ő elvitte és citromhajtással oltotta be, és pár éven belül elkezdte a terméseit hozni és hozta amár említett 37 éven keresztül, azt lehet mondani, hogy folyamatosan. Nekünk citromot nem igen kellett venni, meghálálta a citromfa azt a gondoskodást amit Apósomtól ez idő alatt kapott. Egy egy citrom esetenként a boltban kapható citromok két-háromszorosává nőtt, isteni volt az íze, illata mennyei. De a citromfa története nem ért véget, mert a lányoméknál az elhozott kis citromfa hajtás csodálatosan él , mára már nagyon szép nagyra nőtt és jövőre már termést is hoz.
    Ami a kedves írásában szerepel, Apósom a Vagongyári zenekarban fúvósként játszott, a hegedű most is meg van, pár éve Budapesten szakértővel megvizsgáltattuk és kiderült, hogy Cseh országból egy ottani híres hegedű készítő család csodálatos remekműve.

    Még egyszer köszönöm az emlékezést – Tiszteltetettel Takács Gyula

    • langocska54

      Köszönöm a kedves szavakat, és szívből örülök, hogy tovább él ez a csodálatos fa.
      És, örülök, hogy megismerkedtünk, és megoszthattam Önökkel az írást.
      Erzsébet