A Varázsló évezredeken keresztül hallgatta, amikor az emberek az év végén fogadalmakat tettek, jókívánságokkal halmozták el egymást.
Fohászkodtak Jézushoz, Mohamedhez, a Sorshoz, a Mindenhatóhoz.
Elhatározta, hogy a következő, olyan év lesz, amilyent az emberek szeretnének.
Kitárta hát a szívét, kinyitotta a fülét.
Így szólt:
– Új év, új remények, mondjátok, hát mit reméltek!
Szól az egyik:
– A Földön béke legyen…
A másik pedig:
– Eladnám a fegyverem!
Egy nő azt mondja:
– Mindenki szabad legyen…
Mire valaki:
– Nekem elég szolgám legyen!
Egy keresztény így szól:
– Isten, haza, család!
Így tökéletes a világ.
Egy modern gondolkodó:
– A vallás ostobaság,
A haza és a család is.
Legyen mindenki szabad és liberális!
Aki fázik, azt kéri:
– Legyen mindig nyár és meleg!
Egy hegylakó válaszol:
– Én síelni szeretek.
Az éhező enni szeretne,
Az elhízott fogyókúrázik, receptre.
A szegény, gazdag akar lenni,
A gazdag fösvényen szeretni.
Egy asszony férfitársat szeretne.
Szól egy fiatal:
– Mi szükség van nemekre?
Asszonyoknak gyerekre?
A Varázslónak zúg a feje,
Már nem érdekli,
Szinte nem is hallja,
A következő mit akarna.
– Elég, elég!
Legyen úgy, ahogy kéritek!
Teljesüljön minden,
Míg meg nem értitek,
Hogy a jövőt Ti vezénylitek.
Ti járjátok így az utat,
Jézus halála, csak példát mutat.
És, nincs új a Nap alatt,
Jövőre is Tiéd a szabad akarat,
Szeretheted, vagy
Keresztre feszítheted magadat.