Találtam egy igazi Férfit! 4

No, nem a társkeresőn, hanem moziban voltam, a Lovasíjászt néztük meg.

Ő, a Fehérló Fia, Kassai Lajos.

Szerelmem iránta nem tegnap ébredt bennem, én már 2014-ben voltam, Kaposmérőn, a Lovasíjász Világbajnokságon.

Már akkor is azt éreztem, hogy micsoda varázslatos hely, micsoda férfi!

Mint a mesében. Erős, okos, sikeres, megtalálta, megvalósította az útját, álmát.

Nem utolsósorban tovább adja tudását, szívvel, lélekkel a fiataloknak, és az egész világon az érdeklődőknek.

És! Büszke magyar. Szereti, érdekli a múltunk, történelmünk, hagyományunk.

Mint mondta, minden nemzetnek a vérében, lelkében van a múltja, azt elvenni semmilyen eszme nevében nem lehet, mert felszínre tör, előbb-utóbb.

Egy biztos, én is tudom, milyen ez az érzés. Minden porcikámban éreztem.

Amikor, múltunkat kutatva, Mongóliában mutatták a Hun Fehér Várost, bennem már ismerős is volt a kép. Mintha, én ott éltem volna!

Láttam, éreztem, ahogyan őseink vágtattak lovaikon a pusztán, én is közöttük fekete lovamon, hosszú fekete copfom, úgy lebegett utánam, mint a paripám farka.

Boldog voltam, és szabad.

(Vagy, csak nagy fantáziám van?)

Mindenesetre, nekem a szívem ilyenkor átmelegszik, amikor hozzá hasonló embereket látok.

Aki, nemcsak a lovak, az íjászat, a természet szeretetére tanítja a fiatalokat, hanem hagyományaink tiszteletére is. És az élet tiszteletére, szeretetére.

Aki még nem látta, feltétlenül nézze meg.

Ha szereti a lovakat, az íjászatot, magyarságunkat, a természetet, szeretne látni erős, egészséges magyar fiatalokat, akik követik.

És nem utolsósorban Őt magát, a Fehérló Fiát.

Közben, kijöttek a könnyeim is, mert én is így akartam élni, nyugdíjasként.

Itt, ahol most élek. Szabadon, lovakkal, kutyákkal, tyúkokkal. Kemencében sütni a kenyeret, a tóparton hallgatni a madarakat.

Persze, ez a szerelem csak plátói, és nem is álmodozom arról, hogy ilyen férfival találkozhatnék.

Kamaszlányként, emlékszem Alain Delonról álmodtam, akkor olyannak képzeltem egy igazi férfit.

Azonosítottam a szerepével. Híres volt, jóképű, kisportolt testű, és olyan filmekben szerepelt, ahol hős volt. A fekete tulipán.

Ma már egyáltalán nem tetszenek az ilyen férfiak.

Ha már férfiak, írok a társkeresésről is.

Kedves fodrászom készített rólam fényképet, vagy ötvenen megnéztek.

Volt, aki újra jelentkezett, nem ismert fel. A biztonsági őr.

Jól megnézhetett elsőre!

Egyikükkel tegnap beszéltem is.

Az adatlapján azt írta, hogy 105 kiló (már az sem kevés), azután bevallotta, hogy 115 kg.

Valahogy úgy mondta, hogy a korának (59 éves) megfelelő külső adottságokkal rendelkezik. Kopaszodik, hasa van, 115 kg.

Nos, én is mondtam, hogy a koromnak megfelelő adottságokkal rendelkezem.

Úszom, jógázom, fát vágok, füvet nyírok, 54 kg vagyok.

Hát, igen, mondta, de a belső értékei!

Sajnos, a mai nőket, nem érdeklik a belső értékek.

Megkérdeztem, hogy ő miért engem keresett meg? Miért nem egy belső értékekkel rendelkező 100 kg-ost?

Hát, igen – mondta. Igazam van, azért a megismerkedésnél a külső is számít.

Még egy érdekes férfi küld rendszeresen üdvözletet.

Évente párszor, ünnepeken, és most Valentin napon, ingyen lehet üdvözletet küldeni nem előfizetőknek is.

Így kapok én is, ilyenkor párat.

Az említett férfi, kommandós volt, már rokkant nyugdíjas.

Őszintén leírja, hogy tele van sérülésekkel, hegekkel, (sőt golyónyomokkal!), és nem érti, hogy miért futnak el a nők, amikor bőbeszédűen megírja élet történetét.

Özvegy szegény, és felesége őszintén szerethette, mert olyan nőt keres.

Nehéz lesz neki, mert magamról is tudom, hogy egyre kevésbé vonz egy problémás ember.

Hiába olvas hasonló könyveket, hiába gondolkodik hasonlóan, hiába van lova.

Volt már egy ilyen, de munkáért, valakinek a tanyáján élt az ország másik felén.

Ha, itt lett volna a szomszédban, megismerkedtem volna, de ilyen messze….

Már meg sem nézem, aki munkanélküli, aki 60 évesen albérletben lakik, aki iszik, akinek öt feleségétől nyolc gyermeke van.

Az is lehet, hogy nem vagyok kész még egy kapcsolatra.

Olyanokkal, legalábbis, akik velem kapcsolatot létesítenének.

Olvastam, egy Müller Péter idézetre reagálást.

Az idézet a szerelemről szólt, és, persze, szép és okos volt.

A reagálás pedig azt vetette fel, hogy mindazok, akik nem találnak társat, szerelmet, jó indokként hozzák fel, hogy nem készek még egy kapcsolatra.

Nincs rendben magával, magában, azért nem jön a szerelem.

Ez pont olyan indok, mint a karmikus probléma. Ha, valakinek olyan gond van az életében, amit nem tud megoldani, jön ez a megnyugtató indok. Senki nem tehet semmiről, mert karmikus. Ez van.

Szóval, karmikusan nem vagyok rendben magammal.