Társkeresésről egy férfi, Kerge naplója 1

 Lányok, asszonyok

  Ne feledjétek, „a mennyországba, a klíma miatt megy az ember fia-lánya. A pokolba, a jó társaság végett!”

Író ember vagyok, 60 éves. Sok mindent nélkülöztem az életben, és jól elvoltam, de írás nélkül nem tudok meglenni. Csak éjszaka írok. Nos, elfogyott a külvilág irritálása, és én téma nélkül maradtam. Pedig a téma az utcán hever, csak le kell hajolni érte. Nos, így kerültem én a társkeresők világába. Barátot akartam, levelező társakat, emberi sorsokat megismerni, és esetleg megírni.

Rittyentettem is egy bemutatkozó levélkét, mondom ha ettől nem vágják gerincre magukat a föld lányai, asszonyai, akkor semmitől. A következőket szedtem össze eszem hombárjából:

Első eresztés

A kezdet

„1954-ben születtem, író vagyok, barátokat, levelezőtársakat keresek.) és itt megadtam az írói honlapom elérhetőségét, amin az életrajzom, és a műveim szerepelnek., mert én nyílt lapokkal játszom) Aztán folytattam. Szeretem a bort, a napi 30 cigarettát, a kocsmakertekben való kvaterkázást, a feleségemet, és a túrós csuszát. Szexuális szokásaim nincsenek már régen, mert a kötelet csak húzni lehet, de tolni nem.”

Na így bevonultam a társkeresők táborába. Nagy néma csend fogadta ezeket a kitárulkozó sorokat. Gondolom, a döbbenet csendje volt ez.

Aztán jött egy válasz:” Én szívesen meginnék veled egy pohár bort egy kocsmában.”

Bingó mondtam a feleségemnek, és megmutattam neki a választ.” Menjél papa- mondta- ha ez jó neked”

Én meg mentem. Semleges helyen találkoztunk, és nem kocsmába mentünk, hanem egy kicsi szigetre a soroksári Duna ágban. Kinézetre kellemes volt, ősz haja szépen formázott az arcához. Én mindig vonzódtam a harmadvirágzású hölgyekhez. Aztán sétáltunk, és beszélgettünk sokat, és sok mindenről. A folytatásban csak egy pohár bor mellett horgonyoztunk le. Értelmes volt, sokat olvasott, intelligens. Két unokája, elvált férje történeteit is elmondta.

Később a lakásán is meglátogattam, szigorúan az asztal két oldalán. Ő menős, kirándulós típus volt, késő ősszel átúszta a KIS DUNÁT. Adtam neki lektorálásra kéziratokat, ezt is elvégezte. Napi levelezésben voltunk.

Aztán kaptam egy levelet: „ Kérlek, hogy egy ideig szüneteltessük a napi kapcsolatot. Nagyon leterhel engem”

Természetesen elnémultam. Vagy horogra akadt, vagy sok voltam neki, vagy kevés. Minden lehetséges.

2015 karácsonyára írtam neki kellemes ünnepeket.

2016 elején írt, hogy BUÉK. Ennyi.

Nem válaszoltam. Legyen szép utad kedves- gondoltam magamban. Óvjanak az istenek.

(Vége az első eresztésnek.)