Vendég írások


Vágvölgyi Jenő A kályhás

A kályhás                                                                  A szomszéd utcában lakott, talán 150 méterre tőlem. Gyakran láttam a járdán álldogálni, két kutyája körötte körözött, és nézett balra, nézett jobbra, és nézett fel az égre. Tüskés lelkű, nagyhangú ember volt, mint később megtapasztaltam, mindenkire volt valami megjegyzése. Ő keresett meg engem, mert, hogy valaki említette […]


Vágvölgyi Jenő Dikka

Sétál az öreg az udvaron, meg-megáll, körülnéz, majd kapja hirtelen, és egy iramodással a verandán lévő asztalnál terem. Laza fröccsöt sirít a pohárba, mely úgy fél meszely. Lehunyt szemmel iszik egy istenáldotta kortyot. Szétnéz a portán, elégedetten néz szét, minden a helyén, hátrálék munka nincs. Jutalmat érdemlek – somolyog magában […]


Vágvölgyi Jenő Menek má’

Menek má’ ne zörgess, millió dolgom vár, menek má’. Csak látod, ezt nem hagyhatom, hogy a szemetet ne vigyem ki. Hát kiviszem, Bérakom a kukába, oszt ezzel ez is el van intéződve. Hallom, hallom, hogy ne hallanám, de te is beláthatod a csirkéknek kell egy kis táp. Kicsi dara, aztán […]


MYROL AGARD AZ AUTÓSTOPPOS LÁNY

  Egy sorsában megrekedt, elhagyott lány álldogál, mint a zátonyra futott hajó, az élet kihívásának erdejében, a hosszú út szélén. A kilátástalannak látszó élete új lehetőségének reményét feladva,  egyhangúságába temetkezve nézi, ahogy az út szélén szorgos hangyák szállítgatják tojásaikat ide-oda. Úgy érzi, ebből a mélységből már nem képes felemelkedni, újra önmagára […]


Vágvölgyi Jenő A vak egér

  (Egy vak egérről szóló história avagy mese a puszpáng fejű nebulóknak).   Megvakult egy egér, és nagyon szégyellte ezt. Bár a vakság nem betegség, hanem állapot ő még is restelkedett emiatt. Sorsát megírták az egér trubadúrok, egér igricek, lantosok, teorbános mesemondók, bárdok is- már a walesi egerek között. Most […]


Vágvölgyi Jenő Só, kenyér, gyufa

  Ennek az embernek sok hétköznap, boldog, és boldogtalan órák voltak a háta mögött. Kortalan volt, a szíve időszámítását figyelembe véve. Az iratok szerint, pár éve már nyugdíjas. Ez az ember pontosan ennyi éves volt. Órák, percek, évek, halmazából állt össze a kora, és egyben kortalansága. Soha nem tudta, hogy […]


Myrol Agárd POHÁR 2

  Úgy látszik megteltél – talán Mérték nélkül szórtam beléd Az élet napfényes ritmusát, A szépen csengő szív dallamát.   Néha felhők is voltak és rögök, Szünetként megtépázott örömök. Azért felhőkön és ködön át – láttad A ringó élet boldog mosolyát.   Most úgy érzed elég – nincs tovább. Mohó […]


Pager Niki A felnőtt barátom közbelép

(Egy kedves vendégírás, szeretettel.)   Emlékszem, úgy öt-hat éves lehettem, mikor első felnőtt barátom, egy névtelen, felnőtt férfi egy napon belépett az udvarra, és megszólított. Kedves volt hozzám, játszott velem, sokat nevettünk együtt apró csínyeken.   Heteken keresztül járt hozzám, és mindig ugyanahhoz volt kedve, amihez nekem is: jó barátokká […]


Myrol Agard Nagy úr 1

Myrol amerikában élő magyar férfi, akit szintén egy társkeresőn ismertem meg. Társkereső naplóra még nem sikerült rábeszélnem, de egy verset már küldött. Én nagyon szeretem a verseit, szeretettel ajánlom olvasásra. Nagy Úr Nagy Úr vagy te pénz Ki titkon, lopva megszerez Elveszti józan eszét. Ki szült téged, ki tett naggyá Ki adott […]


Kovács György Szürke táltos 1

Kovács György szobrászművész. Meglátjátok, ha elolvassátok, írónak sem kutya. Őt is egy társkeresőn ismertem meg. Naplóra nem tudtam rábeszélni, de hálás vagyok ezért a varászlatos írásért is.   Szürke táltos   Ülök a konyhámban, kutyaszőr lebben a légben. Kamaszegér néz velem szembe mókás kis gombszemeivel, kerek hasával, nagy kerek füleivel. Diznilendben volna […]