Vágyak nélkül élni


 vágy

Mióta új lehetőséget kaptam az élettől, egyfolytában az jár a fejembe, hogy olyan dolgokat tegyek, amiket még nem tettem meg, és megtehetek, élményeket, tudást gyűjtsek.

Nem csak élni akarok, megélni, amit még lehet.

 

 

Nem gyűjtögetek, nem vonz, hogy új ruhát vegyek.

Már tényleg csak jól akarok élni, ameddig lehet.

Élményeket gyűjteni, érzéseket megélni,

Ha jön a végelszámolás, legyen, mit mesélni.

 

Megélni vágyaimat, régieket, újakat,

Este, örömmel várni a holnapokat.

Bízni abban, hogy érdemes felkelni,

Megtapasztalni, hogy csodálatos élni.

 

Azt mondja, aki okos,

A vágy, szenvedést okoz.

De, én már buta akarok lenni,

A vágyaimat szeretném megélni.

 

A vágyaim már nem anyagiak,

Pihe szárnyakon járnak,

Mint a madarak.

 

Érdemes-e élni, vágyak nélkül?

Felkelni, nap, mint nap,

Egy szebb jövő reménye nélkül?

 

Nem vágyni asszonyként egy férfiölelésre,

Férfiként egy asszony ölébe?

Születéstől a vágyaink visznek előre,

Akarna-e élni, ki remény nélkül néz a jövőbe?

 

Szép dolog a mában élni, ha az meleg, és ragyog,

De jobb, a holnapot remélni, ha nagy bajban vagyok.

Mi már tudjuk, hogy tél után tavasz jön,

A virágok kihajtanak,

És újra visszajönnek, a költöző madarak.

 

Visszanézünk, ha jön a nagy elszámolás,

Kit hagyunk majd itt, és mi vár odaát?

Attól, hogy itt voltunk, jobb lett-e a világ,

Jut-e neked is, a sírodra majd virág?

 

Voltál boldog? Sírtál sokat?

Végigjártad a kijelölt utat?

Voltál hős és gyáva nyúl is?

Szerettél és gyűlöltél is?

 

Érdemes volt egykor bűnbe esni érted?

Mennyire tudtad értékelni léted?

Megköszönöd-e, hogy itt lehettél

Megtetted-e amit megtehettél?

 

Elmondod-e az utolsó lehelettel,

– Köszönöm Istenem, hogy itt lehettem!

 

 

 

 

 

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük