John Lennonnak és magamnak
Hihetetlen, de hatvannégy lettem.
Veled ellentétben, én megértem.
Van mellettem újra, aki etet,
Akiből árad a szeretet.
Hajam ősz lenne, ha akarnám,
Lehetnék öreg, ha hagynám.
Lehetnék beteg és panaszos,
Lehetnék szomorú, vagy haragos.
Látod Lennon, milyen lett a világ?
Hová lett innen a sok színes virág?
Hová lett álmunk a szépről, a jóról,
Egy tiszta, békés, boldog világról?
Miért hagytuk, hogy így legyen?
Miért nem maradtunk a hegyen?
Te vajon hol lennél, ha maradtál volna?
A zenéd, a szavad, ma kinek szólna?
Szerelem, szabadság, és béke.
Még ma is harcolnál érte?
Látod-e a „szabadságot”,
Mely millióknak hozott rabláncot?
Hallod a fegyverek ropogását?
Látod kincseink pusztulását?
Látod-e a hontalanok hadát,
Akik keresnek maguknak új hazát?
Hallod-e a pénz csörgését,
Az éhezők hörgését?
Szerinted ilyen világot akartunk?
Pirulhat miatta az arcunk.
Születésnapomon, elküldöm neked e lapot,
Remélem, odaát megkapod.
A külseje kicsit már megkopott,
De benne, még a régi szív dobog.
Küldj nekünk szerelmet, illatos virágot,
Hadd tegyük a jövőnek szebbé a világot!
És időt is küldj még nekem,
Ölelhessem sokáig szerelmem, s gyermekem.
2018-10-12