Utána néztem, mi bújhatott azokba a nőkbe, akik, számomra durva módon küldtek ki valakiket, valamelyik, női szervükből.
Nos, úgy tűnik néhányan személyes sértésnek vették például, a gyermekvállalás népszerűsítésére készített reklámot a testvérekről.
Sőt, az egygyermekesek leminősítésének, alacsonyabb értékű emberré sorolásának.
Tovább lépve egyenesen, az egy szem gyermekének intézett, lelki sérülést okozó, durva támadásnak.
Mert végig kellett hallgatni egy reklámot, mely szerint jobb testvérrel, mint egyedül, netán jobb ember leszel, ha valakivel korán megtanulod megosztani az életedet.
Mondjuk, simán ki lehetett volna kapcsolni a rádiót.
Vagy elmondani, hogy neki miért nincs testvére. Tíz éves, már megérti.
Még azt is, hogy, csak.
Tudom, mert az unokám is tíz éves.
Én is egy gyermekes asszony vagyok, de nem érzem magam kevesebbnek attól a reklámtól. És az, az egy szem gyermekem sem hiszem, hogy lelki beteg lett volna tíz évesen, ha hall egy ilyen reklámot.
Ő is megkérdezte, miért nincs testvére, elmondtam, megértette.
Itt nem a gyermekekről van szó, hanem a gyűlöletről.
Csak, hogy ellentmondjunk, felháborodjunk. Mert az érdekesebb, több olvasót vonz, és az emberek jobban szeretnek valami ellen harcolni, mint valamiért.
Ezt munkámból ismerem.
Bármi újat be akart vezetni az ember, meg kellett küzdeni, az emberek egy részével.
Azokkal, akik azt meg tudták mondani, hogy nem lesz jó, de azt nem hogy, hogyan lenne jó.
Mennyivel könnyebb megosztónak lenni, mint összefogni!
És arról is szól, hogy egy értelmesnek tűnő nő, mit ért meg abból, mennyire érdekli, hogy milyen lesz gyermeke jövője.
Most védi a lelkét, a sérüléstől, egy felhívás miatt, de a jövőjéért nem aggódik.
Mert az emberiség, Európa, országunk, a fehér faj jövője attól a kicsi lánytól is függ.
Attól, hogy majd milyen felnőtt akar lenni.
Nő akar-e lenni? Asszony akar-e lenni? Akar-e gyermeket? Milyen példát lát anyaságból?
Vagy, azt mondja, mint a nők a hasukon a felirattal.
Míg ez a kormány lesz, nem szülök. Majd a következőnek.
Mintha, valami nyomtató lenne. 3D-s. Reprodukálja önmagát.
Csak úgy szaporodik.
Mintha nem kellene egy gyermekhez, férfi, szerető család.
Csak úgy szülök egyet, vagy nem.
Ez bizony nagy baj. Hogy nők a kormányokkal jönnek, hogy ők hajlandóak-e szülni. Mert egyáltalán; nem azért szül egy nő, mert van valaki, akivel szeretne gyereket vállalni, és akkor teljesen mindegy mi az aktuális propaganda-szöveg, a CSOK, a szocpol, családi pótlék, akármi…? Nem azért kellene gyerekeknek születni, hogy kormányoknak kedvükre tegyenek. És eddig nem is volt így. Én sem értem ezeket az őrjöngő gyűlölettel átitatott megnyilvánulásokat. Az az igazság, a hasukra irkáló nők semmiképpen nem akarnak szülni, csak éppen jó “indok”, hogy “ezeknek” nem. Pedig a hülyéknek tudniuk kellene, gyereket leginkább magának szül az ember lánya, mert nem mindenki olyan szerencsés, hogy apával együtt neveli fel a csemetét. Ezek a nők a kormányra zúdítják a frusztrációjukat, pedig valójában a férfiakban csalódtak, vagy alapból nem bíznak bennük, vagy saját magukban, vagy tényleg szimplán kényelmesebb nekik gyerek nélkül, de azt mégsem mondhatják. Így jó apropó a kormány, meg az Ákos. (aki amúgy szerintem is egy nárcisztikus túlértékelt seggfej, de az más lapra tartozik, meg amit ő előad, ahhoz kellene ám rengeteg felnőtt, felelősségteljes férfi is)
Eszembe jut, hogy első terhességem kb. 8. hónapjában hogyan nekem esett az öreg suszter, hogy én (mi, azurammegén) a pénzér’ csináltunk gyereket, mer’ most adnak érte (a családi pótlékra gondolt a vén disznó), és hogy akkor legalább már hagyjam fürdeni az uram. (azaz hagyjam magam … hm… megizélni minél többet, ha már úgyis terhes vagyok, legalább nem kell aggódni, hogy teherbe esek). Én meg álltam ott megalázva, megszégyenítve, degradálva a terhességem okán.
Így igaz. Amelyik nő nem magának szül, az ne szüljön. Mindannyiunk érdekében.