A Nyáj a Bivaly évében kettéválik,
Az Eszme a meleg sárban dagonyázik.
Miközben az ember teljes szabadságra vágyik,
A karika a bivaly orrában, egyre forróbbá válik.
A technika korába értünk, a 12. színt játsszuk,
A teremtés programját már a gépeknek szánjuk.
Az Új Eszmék embere megszületett,
A Falanszter kor valóban elérkezett.
A Tudós a lombik előtt állva,
Már az Új kor emberét gyártja.
Gyökértelen, nemtelen, tömegemberek,
Egy része már a pocsolyában hempereg.
„Szabadon bűn és erény közt
Választhatni, mily nagy eszme,”*
Amikor harsányan programozott az elme,
Nehéz hallgatni, a csendes szívedre.
A kisebbség érdekében a többséget elnyomni,
Hírhozóként, Lucifer eszméit hirdetni,
Szabadság, Testvériség, Egyenlőség nevében,
Gyűlöletet szítva, a legkönnyebb uralkodni.
-Mily nemes dolog a sárban dagonyázni,
Innen fogtok majd szivárvánnyá válni,
Kéz a kézben pillangóként szállni,
Egészséges, boldog ember, földi útját járni!
Sáros szárnnyal azonban nem lehet repülni,
Csupán a mocsárba mélyebbre merülni.
Sárember vezetőket kitermelni,
Vetésforgó elvén, a hatalmon cserélgetni.
Az orrkarika pedig fémből van, ha felforrósodik,
A Bivaly, a pocsolyából kiemelkedik.
Ha már eléggé fáj, kitör a karámból,
És nem számít semmi, mindenen átgázol.
Ti, fiatalok, kik a jövőt építitek,
Lépjetek ki a tragédiából,
Cseréljétek le szerepetek!
Vegyétek észre, hogy vezetnek Bennetek,
Vegyétek észre Isteni lényetek.
Nyitott szívvel lássátok meg a lényeget,
Használjátok teremtő Énetek,
Teremtsetek a többség számára élhető életet!
Ültessetek a sárba virágot,
Mentsétek meg ezt a gyönyörű Világot!
2021-01-28
*Idézet Madács Az ember tragédiájából