Az asszony a negyedik karácsonyra készül, nélküle.
Nélküle, akivel 38 közös karácsonyt töltöttek.
Akivel együtt főzték évekig a halászlevet, akinek boldogan sütötte a kókuszos sütit, akivel együtt énekelték 38-szor a Mennyből az angyalt.
A karácsonyi készülődés, többnyire bolondok háza volt.
A bevásárlás a férfi dolga. Több, hasonló sorstársával együtt mentek listájukkal, boltvezető ismerősükhöz.
A női munkatársak megkönnyítették a feladatot, összekészítettek mindent, csak ki kellett fizetni.
Azonban, ez időbe telt.
Míg várakoztak, kielemezték, milyen stresszes a karácsonyi készülődés.
Mindenkinek volt egy története, a fenyőfa beszerzésről, talpba faragásáról. Közben, boldog karácsony tiszteletére, egyet-egyet koccintottak.
Így, hát változó volt a haza indulás ideje.
Az első húsz évben még nem volt mobil, amivel figyelmeztető jelzéseket lehetett volna küldeni, a férfi pedig, nem lévén ezoterikus beállítottságú, nem vette, a feléje és barátja felé küldött gondolat szikrákat.
Amikor pedig már volt mobiltelefon, akkor lemerült, vagy otthon maradt. Néha. Többnyire.
Ebből aztán adódtak apró konfliktusok, a bevásárlás időtartamának, férfi és női szemszögből történő megítélését illetően.
Aztán, amikor már állt a fa, mindez kisimult.
Feledésbe merült a fafaragás, kivéve, ha bekötött ujj maradt utána. De, akkor már csak nevettek rajta.
Feledésbe merült a fáradtság, amit az ünnep előtti nagytakarítás okozott.
Az izzók körüli izgalom, az összetört csúcsdísz, a lyukas oldalú fenyő, mind, mind már a múlté volt.
Csupán a két tacskó nem tisztelte az ünnepi áhítatot, kézben kellett tartani őket, különben rohamtempóban kibontották volna mindenki ajándékát.
Pedig, tudták melyik az övék, de olyan jó érzés kicsomagolni!
A fiú tacskó, amikor látta, hogy gyűlnek a zacskók, dobozok a szekrény tetején, már gyakran eléje ült és két lábon páros karkörzést végzett.
Ha, jött valaki, mindig megkérdezték tőle, hogy hol az ajándék? Mire a szekrény elé ült, és páros karkörzéssel jelezte, hogy, ott!
Szinte mindig volt fagyöngy is. Hol felakasztva az ajtó fölé, hol csak az asztalon.
Aztán, egyszer csak, eljött az idő, amikor többé nem volt.
A férfi már az angyalokkal együtt élte át, amikor távozása után először felcsendült a Mennyből az angyal.
Érezte a könnyeiket, a fájdalmat.
Érezte, hogy az asszony, akinek a kezét, elalváskor 38 évig magához húzta, más férfihoz bújik, sírva.
Nem volt képes egyedül maradni karácsony éjszakáján.
Aztán jött a következő karácsony. Ugyanúgy telt, idegen férfi mellett, fagyöngy nélkül.
A harmadik karácsonyt már egyedül töltötte az asszony. Napközben a családdal, este a két kutyával. Nem kellett több méltatlan kapcsolat. Az előző két ünnep után, mint a józanodás, jött a kérdés.
– Ki ez az ember? Hogy került ide?
Az asszony most a negyedik karácsonyra készül.
Idén, venni fog fagyöngyöt. Újra.
A fagyöngy olyan lesz, mint régen. Az élet már nem.
Új életet kezd. Egy másik férfi oldalán. Akivel közös karácsonyfát állítanak.
Kicsi, gyökeres ezüstfenyőt. Amit majd kiültetnek a kertbe.
Abba, ahol a férfi él.
A másik kert, az óriás fenyőkkel, a medencével, a kerti tóval, az üres lóistállóval, már a múlté.
Nincs már hangos nevetés, vízcsobbanás, lónyerítés. Csak a fűnyírás maradt, a gyorsan növő sövény, és a természet mindent elfoglalni akaró indái.