Kutyalélek (férfi) – asszonylélek


Tacskóm (kis mellékbeütéssel), 12 éves, tíz éve befogadott eb. Kan.

Tegnapelőtt hajnalban megszökött.

Külső segítséggel (egy nagy farkaskutya), kibontotta a kerítést, és a lyukon távozott.

 

Mire észrevettem, hogy megszökött, már órák teltek el, mert, csak akkor mentem keresni, amikor kivilágosodott. Napok óta balhéznak a kerítés mellett a farkaskutyával, így nem gondoltam semmi rossza, mert három éve szöktek meg utoljára, párom halála után, akkor is közösen.

Most pedig a vizsla maradt.

 

Amikor észrevettem, hogy eltűnt, először gyalog kerestem a környéken, majd kocsival.

Nem találtam, hiába szólongattam.

Egész nap szorongtam, hogy mi lehet vele, mégiscsak egy apró kutya. Akkor is, ha egy haramiavezér, törpe terrorista.

Éjjel, szinte semmit nem aludtam, és dagadtra sírtam a szemeimet.

 

Láttam átharapott torokkal, agyonütve, lelőve.

Mert eszembe jutott, hogy egy másik fiú tacskónkat, aki ugyancsak februárban, 13 éves korában megszökött, újsághirdetésre, holtan kaptuk vissza.

 

Attól is rettegtem, hogy valaki becsenget, és közli, kutyám megölte a tyúkjait, libáit.

 

(Három éve volt ilyen is, amikor megszöktek. Egy jómódú szomszéd jött, hogy megölték a kutyáim 16 tyúkját. Kifizettem 16.000 ft-ot, és kértem, hogy a tyúkokból adjon, jó lesz a kutyáimnak. Nem adott, már elásta őket.

A szomszédok szerint 7 tyúkját öltek meg valamilyen kutyák, és pár nap múlva, húsvétra pucolt tyúkokat árult. Biztosan szüksége volt a pénzre, és a részvét hiányzott a lelkéből, pedig tudta, hogy párom, pár hete halt meg, ezért szöktek el a kutyák.

Ez is része volt, a baj nem jár egyedül, meg csőstől jön, időszaknak.)

 

Visszatérve, este úgy tűnt, hogy hallottam ugatni a környéken, de hiába hívtam.

Amikor a vizslám jelzett, öltöztem, és futottam ki, hogy kinyissam a kaput, hátha nem találja meg a lyukat, ahol megszökött.

 

Tegnap felhívtam itt az ismerősöket, és elhatároztam, hogy teszek ki fényképét a környéken.

 

Dél körül pedig beszéltem az egyik szomszéddal, aki sokfelé bolyong, és sokat tud. Elmondtam, hogy eltűnt a kutyám.

Ő azt válaszolta, hogy a farkaskutya az új szomszédoké, akik pár hónapja költöztek velem szembe, az út másik oldalára. És, még van két másik kutyájuk. A tacsimat majd keresi, ígérte.

Mielőtt bementem, átnéztem a szomszédba.

 

Látom, hogy az udvaron játszik két kutya. Az egyik egy aranyos, fekete kis kutyus.

Az enyém!

 

Megszólítom, rám néz.

– Mi van? – kérdezi a tekintete.

 

Ezt a pofátlan kis fickót!

Szépen hívogattam, nagy kegyesen megfordult, otthagyta a kutyát, megkereste a lyukat a kerítésen és hazaballagott.

 

Egyáltalán nem tűnt viseltesnek. A hurkából, kolbászformára váltott, de ez inkább előnyös változás.

 

Nem tudom, hol töltötte az éjszakát, biztosan fedett helyen, valakivel összebújva, mert nagyon tud fázni. Ilyen időben, tíz perc után odaáll az ajtóba, reszketve, bebocsátást kérve.

Szóval, valami fűtötte, de nagyon, hogy nem jött haza másfél napig, enni, melegedni.

 

Mióta megjött, egyfolytában alszik. Kiballagott reggelizni, és már jött is vissza, újra fázik.

Most már viseltesnek tűnik, remélem, nem betegszik meg.

 

Akkor agyon csapom!

Mert, míg én halálra aggódtam magam érte, ő jól szórakozott, méghozzá a szomszédban!

És, még csak haza sem vakkantott, hogy jól vagyok, ne bőgj te liba!

Pedig, hallotta, hogy keresem.

Érdekes, hogy vizslám csak este jelezte, hogy Negro itt van a környéken, napközben egyáltalán nem hiányolta. Igaz, egész nap a kályha előtt feküdt, és dicsérgettem, simogattam, amiért nem szökött meg.

 

Aztán ő is megbolondult. Negro olyan szagokat hozott haza, hogy Vizsike is megkeveredett! Végtelenül izgatott lett, nyüsszög, szűköl, kemény idegek kellenek hozzá.

Most, ezért aludtam keveset.

 

Hát, ennyit a kutyalélekről. A férfi kutya lélekről.

 

És legyen szó még két asszonylélekről.

 

Láttam szegény Medveczky Ilonát, hogy egyedül töltötte a Valentin napot.

Tett fel magáról képet a Facebookra.

Én komolyan sajnálom, mert látom, hogy mennyire magányos.

Hetvenöt éves lesz, de nem néz ki ötvennek sem.

Képzeljétek, mennyi energiájába, idejébe kerül mindez.

 

Én hatvanegy éves vagyok, és még ahhoz is elég sokat kell tenni, hogy annyinak nézzek ki, ne hetvenegynek.

 

Szóval, vele sem cserélnék sorsot.

 

A másik szépkorú asszony, akit megemlítenék, Repülős Gizi, aki októberben lesz 90 éves.

Hihetetlen, de megint elcsípték, feljelentették, besurranásért. Valaki elkapta, amikor jött ki a lakásából.

Ez az asszony élete egy részét (17 évet, a kapott 40 évből) börtönben töltötte.

Egy másik, jelentős részét, a világban kalandorkodva.

 

Rendezett családban született, nőtt fel, azonban, egy baleset következtében agyhártyagyulladást kapott, és szerinte ez volt az egyik kiváltó oka kleptomániájának.

 

Sokan ezt a kort sem érik el, és azok közül is, akik megérik, a többségnek mindenféle baja van már.

 

Mi hát a hosszú, aktív élet titka?

A jó levegő, az egészséges táplálkozás, a sok mozgás?

És, hogy mire jó a börtön?

Álljon itt egy mondása:

 

„Temérdek cifra dolgot láttam, hallottam, amit mások észre sem vesznek, vagy ha igen, nem tudják végiggondolni, micsoda mit jelent. Mennyi a súlya. Nekem volt rá időm, hogy elmerengjek a világ bajain, csodáin, és bő 25 éve tervezem, hogy írok egy könyvet a tolvajlásról, a rabságról, hogy miként kalandozhatta át egy magamfajta asszony Európát…”

 

Ő már a második, aki a börtönt, mint lehetőséget említi elmerengésre, önmagába mélyülésre.

 

Őszintén, elmerengés ide, megvilágosodás oda, ezt a lehetőséget inkább mellőzném.

 

 

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük