Madáretetés


Tegnap kezdtem el etetni a madarakat.

Mióta egyedül vagyok, jobban megfigyelem és megértem a környezetemet.

Kutyákat megérteni nem nagy kunszt, de én esküszöm, értem mit dumálnak a madaraim.

 

Napok óta a ház körüli fákra gyülekeznek reggelente, ahol az etetők vannak.

Amikor kilépek az ajtón, megindul a halk, bizonytalan csicsergés.

– Mit gondolsz, vett végre magot?

– Á, még eteti a halakat, addig nem szokott.

– Pedig tegnap elég hideg volt.

 

Megyek a tároló felé, ahol az eleségek vannak.

A csicsergés felerősödik, egyre hangosabbak, egyre többen kapcsolódnak be, lökdösik egymást.

– Odamegy! Tuti, hogy vett magot!

– Ne tolakodj!

– Én tolakszom??? Te próbálsz befurakodni!

 

Kinyitom a tároló ajtót, néma csend lesz. Ezer apró madárszem mered rám a környező fákról. Szinte érzem a tekintetüket a hátamon.

Felveszem a magtároló dobozt, kilépek.

 

Orkán hangerővel felcsap Beethoven Örömódája.

– Vett magot!

– Tudtam, hogy vett már!

– Hozzad gyorsan, igyekezz!

 

Odaérek az első etetőhöz.

Ájtatos csend lesz.

Hallani a magok halk kopogását, amikor beteszem.

Az ezer madárszem már a magra mered.

Elindul a halk ficergés.

Sutyorgás, mocorgás, helyezkedés.

 

Ellépek az etetőtől.

Az első legbátrabb madár berepül.

Ha cinke, kiveszi a magot, és engedi a következőt, a verebek pedig hatalmas vircsafttal tolakszanak, esznek, verik ki az eleséget.

Végül a földről feleszik.

 

Lassan jön a tél.

Még kapnak a halak is, mert feljönnek, de már a madaraké az elsőbbség.

Cserébe összepiszkítják a környéket, fészket próbálnak rakni a ház minden pontján, a ház körüli fákon.

Tavaly egy cinke, az őszi ajtódíszem miatt, szó szerint szétverte felette, az acél szúnyoghálómat, hogy hozzáférjen a piros bogyókhoz.

Az sem zavarta, hogy műanyag volt.

Néha dühös vagyok rájuk, de tavasszal és nyáron megfizethetetlen, amikor fennhangon hirdetik az élet szépségét.

Most, pedig egyébként sem tudnék haragudni, rájuk sem.

 

 

 

 

 

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük