Társkeresésem igaz története 7. rész


Aranyos Csika mellé három további jelzőt kaptam. Az egyik kéttagú. El is mentem találkozni. Nyugalmat, biztonságot sugároz. Gyönyörű idő volt.

A Microsoftos jutalékom ugrott. Nem nézte meg. Csak, mielőtt indult, praktikussági okokból. Hátha lemondtam, áthelyeztem, a városban úgy kell megtalálni valahol GPS-es irányítással.

Őt már nem akartam, akarom kibillenteni komfortzónájából, mint első levelező társamat. Neki, nekirontottam, mint egy vaddisznó az erdőből! Újra valaki a képben, aki eltérő kromoszómával rendelkezik! Még jó, hogy nagydarab, erős vadász ember volt, meg, gyanús is volt neki a nagy vehemencia. S, lőn! Igaza volt.

Mára már lehiggadtam. Én is tanulok.

Sami Erzsébetnek hív. Ebből sem lesz már semmi!

Pedig megírtam neki, mi a különbség Erzsébet és Csika között. Nem értette meg. Ebben Ő az első.

Magányos, nagyon gyorsan válaszolt. Ő is gép előtt ül. Őt nem kell noszogatni.

Nagyon változatos életet élt. Polgármestertől a szakiparosig minden volt. Volt nagy szőlője a Balaton mellett, horgászott, vadászott, gombázott. Kicsit emlékeztet valakire. Neki is sok lehetősége volt, de valamit mindig elrontott. Ilyenkor szokott jönni, hogy a világ, a másik a hibás. Ő a válását okolja, de látom, hogy sokszor váltott, nem egy úton járt. Nagy kitérőkkel pedig roppant nehéz előre haladni. Nagy küzdőnek vallja magát. Kívánom szívből, hogy sikerüljön újra talpra állni. Mindenesetre találkozom vele, ha újra tudok járni.

Józsefnek pedig igaza van, míg Ő a paripáit rendezgeti, sok fiatalnak a stressz miatt már sokkal korábban problémai vannak az egészségével.

Független lányok, asszonyok! Ez nagy igazság. Talán sokan ezért nem találnak újra társat. Én is beleestem. Pedig az egyik társkereső erre kimondottan felhívja figyelmet, hogy mindenkit nézz meg, és Te is bátran jelezd, ha valakire felfigyeltél. Nem számítanak az elvárások.

Megnéztem a mai ajánlatot.

Frigyes ismét nézeget. Ő az, aki olyan képet tett fel, hogy a képen középen egy jó képű fickó ül, mellette kamerával veszi valaki a társaságot. Ülve, kamerával az arca előtt. Nos, Ő Frigyes. No comment.

 

Az új húsokból Joci telt hölgyet keres. Jut itt mindenkinek! Csak ápolt legyen. Ajjaj! Házas! Csak vulgárisan tudnám kifejezni, mit akar. Nem teszem. Úgyis értitek.

Megnézett egy 49 éves is, aki tud olvasni, és el is olvasta az adatlapomon, az ötven alattiakra vonatkozó részt.

Öcsi is 56 éves és 55-75(!)-ig keres! Válófélben van, mindegy, csak legyen valaki gyorsan. Gyanítom, hogy fiatal asszonyka ugrott ki mellőle, mert

fiatalabb irányban csak egy évet ment előre. Ez nem jellemző.

Mondjuk, az diszkrimináció, hogy megállt hetvenötnél.

Miért nem szerzett már egy kis örömöt a feletti korosztálynak?

Volt valami tegnap az éterben? Tudtok valami napkitörésről, vagy ilyesmi? Ő már a harmadik 56-57 éves, aki 65-ig keres.

Ho-hó! Ő is házas. Milyen lehet a felesége, ha szeretőnek is 65 éveset keres 57 évesen?

Péter jön. Tegnap regisztrált, de már 24-en megnézték, és 4-en pontoztak. Anyám! 32 pontot adtak! Mind a négy nő a „Tökéletes vagy!” –ra szavazott. Honnan a bánatból tudják? Esélytelen vagyok. Látókkal vagyok körülvéve. Nem is írt magáról semmit, és az elvárásairól sem. Csak 60 éves, vállalkozó.

Bosszúból szavaztam! Két pontot adtam, így leromboltam 7 pont alá az átlagát.J Fúj! De csúnya vagyok. Igazából nem ártottam neki, akit akar így is megtalál.

Eszembe jutott, a virágboltban az eladó, ahol a temetőbe szoktam virágot venni.

A mai választéknál Ő is labdába rúghatna!

Azonos nevünk van, és Ő is özvegy. De, régebb óta. Helyes, formás, fiatalos, pár évvel idősebb nálam. Hamar megtaláltuk a közös hangot. Kicsit vulgárisan beszél, de nem zavaró. Nem lesz közönséges tőle.

Valami nagyon megváltozott bennem. Mindig nyitott voltam és barátkozó, de, most a másikat is könnyebben elfogadom, kevésbé ítélkezek, és kevésbé érdekel, hogy felőlem ítélkeznek.

Olyan őszintén tudunk beszélni házasságról, férjekről, gyerekekről, unokákról, özvegységünkről, magányos asszonyosságunkról, hogy gyakorló házasságban élők is elpirulnának.

Ígértem is, hogy átpasszolok egy jó karban lévő hatvanast Neki, mert Ő nem tud most internetezni.

Valaki megkérdezte, hogy lányom tud-e róla. Igen. Ő fényképezett, és unokám öltöztetett. Egy képet ő is készített rólam. Azt is feltettem. Az a „főképem”.

A naplóból is Ő kap elsőként. Szeretjük egymást.

Szerdán megyek műtétre. Oda is Ő visz, ott is marad velem. És Ő hoz haza másnap.

Módfelett izgulok is.

Majd holnap végrendelkezem.

 

Folyt.köv.

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük