Hát, elérkezett. Utolsó levelem műtét előtt.
Ismét Pilinszkyvel búcsúzom.
„Rátok testálom koppanásomat”
Ha, nem jön több levél, őrizzetek meg jó emlékezetetekben.
József újra írt. És, milyen szimpatikusan! És, még Őt akartam elküldeni!
Férfi létére őt kell védeni, mert durva sérüléseket fog szerezni, ha ilyen mentalitással áll ki. Szárnyaim alá is veszem. Néhány kép és pár kedves szó hallatán férfiak is képesek álomvilágba ringatni magukat. Van belőlük néhány. A fene tudja hol éltek az elmúlt ötven évben? Most, megtanulták nagyjából kezelni a számítógépet, és lóra pattannak, Dulcineát megkeresni. Rájönnek, hogy a munka nem elég a boldogsághoz, az idő meg megy.
Igaz, ezzel mi nők is így vagyunk. Legalábbis a szeretet éhese.
Szomorúan állapította meg, hogy míg Ő nagy várakozással, örömmel készül első randevújára, ami majd lesz egyszer, ha küld át képet, és szimpatikusnak találom, én meg nem. Igaz. De, én már túl vagyok néhány levelezésen, és két emberrel már találkoztam is. És, már nem várom, hogy elsőre megtaláljam az igazit. A triumvirátusomat, amit kitűztem. Társat, szerelmet, harmóniát. Nem kevés. De, kevesebbért nem adom! Részleteket már kaptam volna, de én az egészet keresem, és meg is találom. Az udvarlást, kedves kedveskedést elfogadom, jól esik, örülök neki.
Remélem, nem járok úgy, mint a viccben. Ül egy női csontváz a padon. A cím: Az igazira várva.
Valaki azt írta, a párválasztásban a keresés a legjobb. Ez így igaz! Csak legyenek jelöltek, mert anélkül azért elég keserves lehet.
Szóval! A mai kínálat, (az új tagok) olyan gyenge, hogy még élcelődni sem érdemes rajta.
Megnézem, hát, kiket ajánlanak.
Sardi, „tárgyszerető”, amit tiszteletben kíván tartatni. Fetisiszta? Lehet. De, legalább megírta, vigyázzon a holmijára, aki vele kezd!
Csepegtető, valamint Jóska ugyanaz az ember. Ilyet sokszor láttam, hogy többször van fenn valaki. És a kereső egymás után hozza be, a sorszámtól függetlenül. Lehet, hogy be tudja azonosítani. Nem törölte magát, mikor összejött valakivel, amikor vége lett, újra kezdte.
György azt írja: Kalandorok kíméljenek! Nem is írok neki, mert azért én itt nagy részben kalandorkodok!J
Gábor azt írja szép is, meg okos is, és hazudós. Hasonló társat keres. Hazudóst???
Édes Istenem! Csodálkozom, hogy nem talált még párt. Mert, azért hazudósból itt több van, mint őszintéből.
István is kétszer van fenn. Közben nem öregedett, de fogyott egy kilót, és kevésbé kényes az ízlése. Három évvel idősebb nő is jöhet.
Laci, Brad Pit és Quasimodo között van. Kérdés azért, hogy kihez áll közelebb. Elég széles a skála.
Az jutott eszembe, hogy mostanában ilyen-olyan okokból sok ember adatlapját megnézem. Mivel, itt statisztikát vezetnek mindenről, lehet, valami érmet is kapok. Kitüntetést, a legintenzívebben kereső ügyfél címén. Jutalom, plusz egy éves előfizetés! Engem is innen tolnak ki a temetőbe!
Egy biztos, hálás vagyok a véletlennek, sorsnak, Istennek, férjem lelkének, lelkemnek, hogy elvezényelt, erre a társkeresősdire. Amióta írok is, elkezdtem szeretni magam, (idáig csak sajnáltam), és gyűlnek körém a szerethető emberek.
Erről író barátom küldött át egyszer, hogy ha, meg tanuljuk magunkat szeretni, észrevesszük, hogy mennyi szerethető ember van körülöttünk, akikkel akár le is tudnánk élni az életünket. Anélkül meg azzal az eggyel sem, akit nekünk rendelt a sors. Ez így igaz.
Közben a tálalóra nézek. Két macska ül egymás mellett. Egy nagy, meg egy kicsi. Az egyiket ajándékba vettem, de még nem vittem el. A másikat magamnak, mert annyira megtetszett. Fa, gyönyörűen faragott, és színesre festett. Milyen véletlenek vannak! A két cica, mint egy pár. A feng-shui szerint így kell bevonzani társat, vagy meglévő kapcsolatot harmonizálni. Azt nem tudom, hogy jó helyen vannak-e. Megnézhetném, mert tanultam, de nem teszem. Mindenesetre, mindkettőt megtartom.
Délután elviszem a kutyáimat panzióba, és éjjel újra egyedül leszek, mint akkor régen, amikor mindenki itt hagyott. Egyedül a sötétben, hidegben, némaságban. Újra sajnálom magam.
Vigyázzatok Magatokra! Szeressétek egymást! És, mindig legyen kihez odabújni, mindenkinek, soha ne tudjátok meg, milyen egyedül sírni!