Kiskarácsony, nagykarácsony….
Kiskarácsony, nagykarácsony,
Mi lesz idén a fenyőfákon?
Vajon elmúlik ez a rémálom,
Ami most dermedten ül minden ágon?
Távszeretettel mit sem ér a karácsony,
Nem az ajándék kell minden áron,
Hogy az ölelés melege helyett,
Végleg az üzlet foglalja el a helyet.
Drága holmik, csillogó kacatok,
Kínálják a boltokban a műboldogságot.
A vásárlás örömével váltják le,
Az igazi szabadságot.
A régi karácsonyok ízét, illatát,
Az örömteli, boldog várakozást.
Bármilyen sorsod volt, bárhogy is éltél,
E pár napon mindig jobb jövőt reméltél.
Finom ételt, szép ruhát, meleget,
Ajándékot, amiről álmodtál eleget.
Egy kis fenyőt, amit körülölelt
Ilyenkor a Hit, Remény és Szeretet.
Az éjféli misén csonttá fagytál,
Miközben kezedben, ajándékot szorongattál.
Bármilyen kevés is volt,
Te akkor egy Reményt kaptál.
Hogy a világban minden jó,
Hiszen eljött a Megváltó.
A Szeretet az otthonotokba költözött,
Bármilyen álruhába is öltözött.
Vajon hova tűntek a régi karácsonyi álmok,
Hogy majd szebbé, jobbá tesszük a világot?
Bedarált a pénz korlátlan hatalma,
A munka és a vásárlás mű szabadsága.
Hiszen szabad vagy, bármit tehetsz!
Akár guminőt is feleségül vehetsz.
Vajon mi a cél e mű szabadsággal?
Mit akarnak tenni a világgal?
Vírusokkal rettegésben tartani,
Maszkkal a mosolyt lelohasztani.
Az embereket egymástól elkülöníteni,
A gyógyító ölelés helyett, oltani.
Ne légy ostoba! Hiszen ránk vigyáznak!
Idős embereket otthonokba zárnak.
Védik a vírustól őket mindhalálig,
Egyedül mennek a túlvilágig.
A maszk mögött, ma is „szabad” lehetsz,
A boltban, az interneten,
Bármit megvehetsz,
Ha pénzed van rá, mert dolgoztál eleget.
Pénzért azonban szép karácsonyt nem vehetsz,
Mert a pénzből hiányzik a szeretet.
Kis karácsony, nagy karácsony,
Mi lesz idén a fenyőfákon?