22 év gyűlölet
Sokan valljuk, mert megtapasztaltuk, hogy a gondolatnak teremtő ereje van.
De, vajon hol a határ, amikor átfordul a gondolat, valósággá?
Egy ember gondolata, saját életében teremt valóságot.
Hány ember gondolata kell ahhoz, hogy közös valóság legyen?
Miért van az, hogy egyes gondolatok megvalósulnak, mások nem?
Szerencsére, mert már kipusztult volna az emberiség.
Ahányan kívánták már, hogy „dögölne meg” valaki.
Észrevettétek már, hogy a gyűlöletnek van a legnagyobb rajongó tábora?
Hogy a gyűlölet nevében megosztott írások a legnépszerűbbek?
(Igaz, második dobogós a szeretet, kisgyermek, kiskutya, kiscica.)
Elgondolkodtatok azon, hogy tanult, iskolázott embereket lehet halálba kergetni a gyűlölet nevében?
És, azon, hogy a háborúk mindig így kezdődtek az emberiség történetében?
Amikor találtak valakit, valamit, amit okolni lehet, mindenki nyomorúságáért, hogy ne lássa meg a valóságot?
Elhiszitek, hogy a fegyverek gyártása a fejlődést, az emberiség jövőjét szolgálja?
Elhiszitek, hogy védekezés céljából gyártják őket, azok, akik mindent a haszonért tesznek?
Elhiszitek, hogy a „demokráciát”, mások szabadságának érdekében akarják terjeszteni?
Tudjátok mekkora haszonra tettek szert a Tomahawk rakéták Szíriai bevetéséből a Raytheon részvényesei?
Elhiszitek, hogy az emberiség jótevői, azok az emberek, aki sokak nyomorúságán hizlalták vagyonukat?
Tudjátok-e, hogy a bankok, a tőzsdék gazdagjainak pénze abból van, hogy elszedik sok szegény ember pénzét, lakását, kocsiját?
Tudjátok-e, hogy pénz „forgatásából” meggazdagodott emberek nem teremtenek értéket?
Csak újra osztják, amit mások megtermelnek.
És arra rájöttél már, hogy a bomba ellen nem jó védekezés, ha kenyeret dobsz?
Simán gyilkolni bűn, büntetés jár érte.
A hatalom, a hit nevében gyilkolni dicsőség, kitüntetés jár.
Tudjátok, mekkora gyűlölet lehet egy 22 éves ember szívében, aki megöli saját magát, és mások gyermekeit?
Mennyire lehet hálás az egykori gyarmatosítóknak, akik kirabolták hazáját, akik befogadták szüleit, akik a „diktátor” elöl menekültek?
Mennyire lehetett hálás azért az életért, amit felkínáltak neki?
Egy nyomorban élő, éhezőnek talán alternatíva, ha fedél lesz a feje felett, és enni kap.
De, egy Európában született fiatalnak már nem biztos, hogy óriási lehetőség, újra rabszolgának lenni.
Igaz, most másképpen hívják.
Őket még nem darálta be az európai civilizáció, „fejlettség”.
A kisebbség hatalma a többség felett.
Az egyén elsőbbsége, a család helyett.
A hontalan világpolgár, a hazájában élő helyett.
A pénzt hajszoló rabszolga, a szabad ember helyett.
A szabadosság, a szabadság helyett.
Nem véletlen, hogy a második generáció és az iskolázott fiatalok azok, akikben kihajt a gyűlölet magja.
Identitásukat elveszítették, nem tartoznak sehova.
Nincs hazájuk, értelmes, jövőképük.
Jönnek a Magvetők, akik alternatívát kínálnak helyette.
És, 22 évesen szárba szökken a vetés.
Azon is sokat gondolkodtam, hogy mi a jó válasz.
Ha, úgy teszünk, mintha minden rendben lenne, és hirdetjük a szeretet hatalmát, vagy észrevesszük, mi zajlik körülöttünk, és próbáljuk megosztani, amit megértünk, megérzünk, a tudásunkat.
Felhívni a figyelmet, hogy nézz körül és láss!
Te, akinek már családja van, aki eleget tapasztaltál az életből.
Már az is valami, ha úgy látod a világot, amilyen.
Megérted a múltból a jelenedet, ki tudod számítani a jövőt.
A materiálist, biztosan.
Mondjuk, ha fegyvert gyártanak, a haszon reményében, azt fel fogják használni.
A „pillangó effektust” is beleértve.
Mert, talán te vagy a pillangó, akinek az apró mozdulata, gondolata, megértése kell ahhoz, hogy gyermekeink ne legyenek a gyűlölet áldozatai.
Tudtátok, hogy a kék pillangó színe nem a pigmentek miatt van, hanem azért, mert nanoszerkezete alapján képes a fénnyel kölcsönhatásba lépni?