Vitaindító
Egy társkeresőn megismert férfi levelezőtársam szerint, „érdekes, hogy miken jár az agyam”.
Írta, amikor átküldtem Neki a mai mesémet.
Szerinte, arról kellene írni, fórumot tartani, hogy hogyan lehetne visszahozni a régimódinak tartott normális, tartós párkapcsolatokat.
Arról, hogy hogyan korrigálja mindkét fél a viselkedését, tanulva hibáiból.
Hát, legyen. Én elindítom, és kíváncsi vagyok, lesz-e, aki reagál.
Nos, egy tartós párkapcsolatról tudok nyilatkozni, a miénkről.
Két dolgot leírok, hogy szerintem mitől működik hosszútávon egy kapcsolat.
Nyilván az érzelmi töltet mellett, mert az, az alap. Hogy szeressük egymást.
De, önmagában kevés.
Szóval, az egyik, hogy találj olyan embert, akinek a rossz tulajdonságait el tudod viselni, és aki elviseli a tiédet.
Nem az a lényeg, hogy társad jó ember, vagy rossz. Vagy Te milyen vagy.
Az valakinek a minősítése. Mindannyiunkban vannak jó és rossz tulajdonságok. Nyilván a szélsőségeket leszámítva.
Bár, olyan is van, aki azt is tudja tolerálni.
Erről szoktunk beszélgetni egy fiatal kolléganőmmel, és jókat nevettünk azon, hogy:
– Hogyan tud egy ilyen emberrel élni?
És, megállapítottuk, hogy mi nem tudnánk. És azt is, hogy lehet, hogy a miénkkel sem tudna más.
A másik a tolerancia.
Leírok egy tipikus példát.
Mi sokat voltunk a kertben, és ott a férfiak szőlőt termeltek, bort készítettek.
És, megkínálták egymást. Persze, soha nem azért találkoztak. Mindig segíteni kellett valamit.
Vagy reggel, néha, ha rossz volt a gyomruk, és hasonlók.
Ezen mi is veszekedtünk. Párom nem volt goromba részeg, de módfelett idegesítő.
– Adj egy puszit mamikám! Én úgy szeretlek! – mondta és majdnem hanyatt vágódott.
És, persze nem csinált semmit, mert ki kellett aludnia magát.
Csak annyiszor viselkedett így, hogy el tudtam viselni, és másnap megbocsátani.
Egyszer volt, hogy annyira bedühödtem, hogy elindultam gyalog haza. Illetve a szomszéd faluig, mert ott volt buszmegálló.
Mire a busz jött volna, annyira kialudta magát, hogy utánam jött kocsival.
– Ne haragudj! Gyere haza! Többet nem fogok ennyit inni. Csak az volt, hogy …….
Ő bocsánatot kért, én megbocsátottam. És fordítva.
Persze, aztán újra előfordult. De, csak annyiszor, amennyit tolerálni tudtam.
Az is igaz, hogy idáig el kellett jutni.
Én emlékszem a kezdetekre, amikor mindketten az akaratunkat akartuk érvényesíteni.
Én, 21 évesen duzzogtam, ha valamiben nem értettünk egyet. Már nem tudom, mi volt az, de két dologra emlékszem, ami leszoktatott a duzzogásról.
Az első, hogy kocsival mentünk valahova. Amikor összevesztünk, jó messze voltunk a lakástól. Én mérgemben kiszálltam.
– Nem ülök egy autóban egy ilyen alakkal!- és kiszálltam.
Ő percek alatt otthon volt, én majd egy órát gyalogoltam.
A másik, amikor otthon vesztünk össze valamin.
– Nem alszom egy ágyban egy ilyen alakkal!- és átvonultam a gyermekszobába aludni.
A földön, mert ott csak egy ágy volt, lányomé.
Már amennyit aludtam. Vártam, hogy utánam jön, de nem jött. Biztosan nem volt igazam.
Reggel megtörten vonultam át az ágyneművel, Ő frissen, pihenten készült munkába.
Hát, én ezért szoktam le a duzzogásról. Egyszerűbb volt megbeszélni.
Elindítottam, várom a hozzászólásokat. Már, ha van igény rá.
Van igény. Van igény??
Normális párkapcsolat titka… Hümmm!
Alapvető hiba, hogy évezredeken keresztül belénk sulykolták a monogamitást.
Ez társadalmi nyomásra ment, az öröklés végett. Úgy a patriarchális, , mint a matriarchális társadalmakban.
Ketté kell választani az emberek nemi, lelki és társadalmi lelkületére.
Mert ez három lelkület minden emberben benne van,, mint a Szentháromság.
Három lény, forma, magatartás, megnyilvánulás egy személyben.
Nem a párkapcsolatnak van titka, hanem neked. Ha neked titkod van, akkor milyen “őszinte” párkapcsolatról beszélsz?
A normális párkapcsolat korrekt körül írása:
Én nem mondok ellent neked, te nem mondasz ellent nekem, minden szép, minden jó, had lássák a szomszédok, hogy mi úgy élünk csendben, mint az ibolya és a gomba az öreg tölgyfák alatt.
Tartós párkapcsolat? Ugyan kérem. Ez mindössze annyit tartalmaz, hogy mennyi ideig tudták elviselni egymás hülyeségeit. Ezt aztán misztifikálják.
Térjünk a lényegre.Én felvetettem az emberek hármas megjelenési formáját.
Hajlandó vagyok mindhármat bőven kifejteni- ha a moderátor nem keveri magát össze a cenzorral,- illetve, ha csak egy, egy valaki is ezeken a válasz lehetőségi oldalakon érdeklődik eziránt.
Idézem a vitaindító mondatát: “Már ha van rá igény”
Én készen állok. Várom az “igényt”, és a kérdéseket. Ibolya