Hatodik eresztés
Válás?
Béla a társkeresőn válaszolt nekem, miután elolvasta az „ Álmodó isten” c. kisregényemet. Sokat leveleztünk, mi bús, és nős férfiak, kicseréltük mindennapjaink nyomorúságát, az ilyen- olyan asszonynép mellett.
Aztán személyesen is találkoztunk. Joviális, fürgeagyú, jó humorú emberke, aki az otthonába is elvitt.
Nos Béláék otthonáról csak annyit, hogy mindig ott van a kapu felett a felirat:
„ Piros az ég alja, aligha szél nem lesz”
Béla mesélte nekem több pohár bor mellett:
„ Valami bírság miatt behívtak az adóhivatalba, 100.000- azaz százezer forintra akartak büntetni, mint slendrián vállalkozót. Elkezdtem vívni az ügyintézővel, de nem mentem semmire. Mondtam neki, drága nagysád, csinálja ahogy kell, én kibírom a bírságot is, inkább igyunk meg egy kávét a büfettában. Megittuk, elbeszélgettünk, majd két órát.( Közben a sor egyre duzzadt).
Aztán vártam a csekket, de nem jött. Felhívtam, hogy mi van? Azt mondta, hogy „elintézte”, nem lesz bírság, és most ő hívna meg egy kávéra. Mondom, egye fene, ha ő fizeti a kávét is.”
Aztán Béla hipp és hopp, az anyakönyv vezető előtt találta magát. Éltek már tíz évet is együtt, úgy, hogy néha havonta, néha naponta háromszor váltak.
Felesége bipoláris depis volt. Most is az.
Megkérdeztem tőle: „ Te Béla, nem lett volna jobb azt a 100 ezret kifizetni?
Rám nézett, és csendesen válaszolt.
A százezer már elment volna másra. Ez meg maradt nekem. Aztán meg is szerettem, hozzá is szoktam.
Bár most gyanús a dolog, mert már féléve nem akar válni. Nagyon gyanús. Holnap fel is hívom az orvosát.