Egyfejű sárkányok


Olvastam valahol, hogy nem az, az igazi férfi, aki megküzd érted a sárkánnyal, hanem az, aki elvisel, amikor sárkánnyá válsz.

Azt is hallottam, hogy a férfiak pedig, ahogy korosodnak, úgy disznósodnak. Híznak és a többiek.

 

Mert, bizony változunk mindannyian. És itt jön be, amit az első részben írtam, hogy mennyire tudjuk egymást elviselni.

 

Azt is olvastam valahol, hogy a válások nagy része olyan indokokkal indul, hogy nem hajtotta le a wc ülökét.

Ez persze nem a wc ülőkéről szól, hanem a másik elviseléséről.

 

Mi húsz éven keresztül igazítottunk meg egy szőnyeget. (mert addig volt meg)

Én mindig egyenesen, középre tettem. Párom fogta, és ferdén, ajtótól ajtóig tette. Én hazaértem, megigazítottam. Amikor elmentem, visszaigazította.

Egy darabig így volt, egy darabig úgy. Néha elfelejtettük, de többnyire igazítottuk. Párom azért, hogy a szőnyegen tudjon bejönni, én azért, hogy ne kelljen a szőnyegre lépni. Őt a piszkos járólap zavarta, engem a piszkos szőnyeg. Persze, fel is mostam és szőnyeget is pucoltam.

 

Egy másik dolog, ha nem kommunikálunk. Ha nem beszélünk meg, vagy nem értünk meg valamit.

Ez a zsemlye példa.

Minden reggel zsemlyét evett egy pár. Elfelezték. Az asszony az alját szerette, ezért kedveskedni akart a párjának, és neki adta. Igen ám, de a férfi a tetejét szerette. Mivel ő is kedveskedni akart az asszonynak, nem szólt, hagyta.

Így éveken keresztül mindketten azt ették, amit kevésbé szerettek.

A váláskor mindkettő önzőnek nevezte a másikat, mert egyszer sem ajánlotta fel, hogy a tetejét vagy az alját egye meg.

 

Alapból mások vagyunk, mégis úgy alkottak meg bennünket, hogy összepasszolunk, kiegészítjük egymást, normál esetben. Lehetne sorolni, mindenki tudja.

A baj akkor van, ha mindketten nők, vagy férfiak akarunk lenni. Még az azonos nemű párkapcsolatokban is megvan, hogy ki a férfi és ki a nő.

Kívül, belül látszik rajtunk, hogy kik vagyunk. Alapesetben.

 

Egyik kedves hozzászólónak, aki 72 éves nőnek vallotta magát, meg kellett írnom, hogy mi nők, a gyengébb nem vagyunk, nem a hülyébb.

Üvöltött a hozzászólásból, hogy férfi írta. Érdemes elolvasni.

 

Az, hogy a monogámiát nők találták ki, csak részben igaz. A férfiak egy része is olyan. Ennek köszönhető, hogy nem halt ki az emberiség. Mert olyan férfi is volt, aki otthon maradt, védte az asszonyokat. A többség vadászott, harcolt, állandóan kockáztatva életét.

Ezt egy tudományos oldalon olvastam.

 

Abban nem tudom, mekkora igazság van, hogy ösztöneikben van az utódok minél szélesebb körben történő elhintése. Már csak azért sem, mert ösztönökre hivatkoznak ugyan, de a végcél mégsem az utódok nemzése.

 

Egy másik férfi szokás indoklásán, jót nevettem.

A piszkos zoknikat nem rendetlenségből dobálják el, hanem a terület megjelölése céljából. Ősi ösztön.

 

És álljon itt egy férfi véleménye:

(Mert, bár 60-70 napi látogatóm van, alig szóltok hozzá. Néha, e-mail-ben inkább.)

 

„Ez már tetszik valójában a közeli személyes élményeidről szól és tanulság lehet minden régi negatív tapaszt, mert ezen állt vagy bukott előző kapcsolatunk. És a legtöbb esetben a második es egyeseknél a többedik kapcsolat pontosan a megnem tanult hibáink miatt nem működik…..Bár sok esetben olyan dolgokat is elszoktunk nézni vagy épp ellenkezőleg a második társnak amiknél az elsőben nagyon kemények voltunk es hajthatatlanok.

Ez a sértődés es a féltékenység a rákfenéje sok kapcsolatnak….És van ahol sokszor ismétlődik és aki nem ismeri a Bibliai tanácsot <le ne menjen a nap a te haragoddal> …az aki egy nap gondjait es problémáit nem tudja lezárni , valahova beskatulyázni az az ember nyugtalanul alszik es fáradtan kel…. es nincs annál kellemetlenebb társ, kollega, barát aki reggel fáradtan és gondoktól megrakottan indul neki az új napnak.

Tehát a MEGBOCSATAS a TOLERANCIA egy kezdete a lelki nyugalom es béke megteremtésének. Éljünk vele…”

 

Én úgy látom, erre a témára nincs érdeklődés, ezért magam részéről le is zárom.

 

Amire kíváncsi lennék, az, hogy:

Hogyan lehet, ma társkapcsolatot létesíteni?

Járjuk körbe a témát.

 

 

 

 

 

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük