A Tarot Bolondja


BolondAz Alfa és az Omega.

Van, hogy az első lap, van, hogy az utolsó.

Akit érdekel, tudja, hogy a Tarot nem kártya, beavatás, az élethez, egyfajta útmutatás.

A lapok születéstől halálunkig, sőt azon túl, lépésenként vezetnek.

Az utolsó, vagy első lap, visszavisz a szélére.

A Bolond.

Amit tanult, vagy tudatlan, filozófus, vagy ezoterikus, materialista, hívő vagy ateista ember, legnagyobb tudásként megérthet a végén.

És, többnyire meg is ért.

 

„Bolondként” indulunk, majd véresen, komolyan küzdünk.

És, ha egy kort megérünk, már merünk tollas kalapot hordani, és néha mosolygunk, ha visszatekintünk, hogy mennyire komolyan vettük magunkat.

 

A vége felé, már újra „Bolondként” nézzük a fiatalokat, amikor próbálják velünk megértetni, hogy a világ hogyan működik, nekünk milyennek kellene lenni, normálisnak.

 

Ez a gondolat forgott bennem napok óta, és reggel, véletlenül, egy videó kerül elém kedvenc előadómtól Dienes Istvántól, hasonló témáról.

Az egységes információs mezőnek, ugyanarra a részére hangolódtunk a napokban.

Nálam a tavasz teszi, és a szeretet.

A minden lehetőséget, jót, rosszat magában foglaló Élet, feltétel nélküli szeretete.

Amire képesek vagyunk, amikor tavasz van, amikor a szeretet belülről feszít bennünket, amikor megértünk már ezt, azt, az Életről.

 

Amiben szabadok is vagyunk, meg nem is.

Determinált is, és teremthetjük is.

Dinó csodálatosan fogalmazta meg, a kvantumelmélet alapján.

Az egység, amiben létezünk, pulzál.

Lehetőségünk van teremteni, de, ha elindul egy folyamat, más csak részévé válhatunk a játéknak.

(Érdemes meghallgatni a VNTV utolsó előadásainak egyikét.)

Ezért bizonyos értelemben sorsszerű, vagy törvényszerű a világban zajló folyamatok nagy része.

 

Mondom én, aki mindig próbáltam, próbálok beavatkozni, meglátni a „jót” és „rosszat.”

Része akarok lenni tudatosan a játéknak.

Megosztani másokkal, amit megértettem, amit „igazságnak” tartok.

Ez most sincs másképpen, mert egy dolog a megértés, és egy dolog a megszerzett tudás alkalmazása.

Hány féle tanítást hallgattunk már életünkben, és mennyit tettünk a magunkévá?

Még azt sem tudjuk alkalmazni, ami a saját tudásunk, igazságunk része.

Elvisznek az érzéseink.

Ami nagyon érdekes, mert azok igazán a sajátunk.

Az érzéseket magunk tudjuk csak felkelteni magunkban.

De, most nem erről akarok írni, hanem a Bolondról.

Aki én szeretnék lenni.

Felhőtlenül élvezni az életet újra, mint egy gyermek.

Belevágni kalandokba, beleugrani az ismeretlenbe.

Megszabadulni az aggodalmaktól, a szorongástól, a megfelelni akarástól.

Nem akarni normálisnak lenni.

Hinni magamban, és abban, amit a szívem diktál.

Szabadon csavarogni, felhőtlenül játszani.

Mert ez az egész egy játék.

És a játékot élvezni kell, amikor csak lehet.

Nekem, most lehet.

 

 

 

 

 

 

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük