Körtánc a szerelemről


Képtalálat a következőre: „körtánc”

 

Körtáncra járok egy ideje, háromszor voltam már.

Imádok táncolni, egyedül, vagy férfi párral, tudok is, legalábbis tudtam.

Új társammal még nem próbáltuk, de már tervben van.

 

Az ilyen közös táncokkal azonban már gondjaim vannak.

Mondjuk úgy, ha madár lennék, a násztáncom minősége nagyban csökkentené utódnemzési esélyeimet.

Nem tudom a kor miatt van-e, de a bonyolultabb lépés kombinációkat nem igazán tudom követni.

Engem csak kicsit zavar, a többiek is elfogadják, hogy alkalmanként lépek erre-arra, ahogy sikerül.

Azokon a helyeken, ahol megfordulok, többnyire toleráns emberek vannak.

 

Van azonban ehhez kapcsolódóan egy nézet, ami viszont zavar engem.

Kicsit hasonló ahhoz, hogy mire figyelmeztet, ha lekésem a buszt.

Többnyire elég, ha korábban elindulunk, de sokan képesek analizálni minden mozdulatukat.

Szóval, azt mondják, ha bizonyos területhez kötődő táncot hibátlanul eltáncolsz, az a terület rendben van az életedben.

Őszintén?

Komolyan mondom, ahogyan én ezt eltáncoltam, még a fiú kutyáim is elköltöztek volna tőlem, nem egy férfi társ.

Hozzá teszem, a kedvemért hozták ezt a táncot, mert sokat tudunk egymás életéről, és a Macskák is a táncot vezető társunkhoz kerültek.

Szívből remélem, a többieknek hasznára lesz a tánc, mert ők ügyesen ropták.

Leszámítva egy férjes asszonyt, akinek szintén nem sikerült tökéletesre, ezért úgy döntött, marad a párja mellett, nem vágyik, nem bonyolódik szerelmi kapcsolatokba.

Felesleges.

 

Én pedig őszintén remélem nem táncoltam el magam mellől a szerelmet, és a kutyáim sem hagynak el.

És, a többi életterületem sem dől romokba, mert igazából egyikben sem remekeltem.

Legközelebb is menni fogok, mert jól érzem magam, nem könnyen adok fel dolgokat, és szükségem is van rá, hogy javítsak hiányos képességeimen.

Jelezni fogom, mikor lesz, mert fantasztikus dolog, nagyon jó érzés, a világ minden tájáról, népcsoportoktól összegyűjtött táncokat elmozogni.

A szakrális, hagyományos táncoknak ugyan úgy van mondanivalójuk, szerepük az életünkben, mint a mondáknak, regéknek, meséknek.

Régen, legalábbis volt.

Arról nem is beszélve, hogy remek emberek között vagyunk, mozgunk, és fel is töltődünk.

 

 

 

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük