Néztem Báróékat, Őrhalmon, és éppen elkaptam, hogy udvaroltak egymásnak.
Hát, erre a szerelmi táncra én is képes lennék.
Nem sok lépésből áll.
Igaz, helyük sincs sok.
Egymással szembe álltak, a nyakukat teljesen hátra hajlították, csőrüket az égre emelték.
Majd pár pillanat múlva Báró már az asszony fölé is kerekedett.
Érdekes, hogy az „atomvillanás” idejére megmerevedik a kamera képe.
Ezt a gyorsaságot az sem bírja.
Tojásnak még nyoma sincs.
Nem úgy Tóbiáséknál, Gemencen.
Sára alatt négy gyönyörű tojás van!
Láttam, hogy feláll, és igazgatja őket a csőrével.
Csodaszép madár!
Nagyon, nagyon kedvelem.
Sára gyönyörű nőstény.
Elgondolkodtam, hogy, mennyire másképpen vagyunk szépek.
Tánc közben néztem a többieket.
Igazán mondom, némelyik nő mélységesen megszépül, amikor táncol.
Sárát a nőiessége, és most az anyasága szépíti meg annyira a szememben, hogy boldogság önt el, amikor meglátom fekete tollával, piros csőrével, amelyik, olyan, mintha a szeméből nőne ki, mert neki, a szeme környék is piros.
Mindig eszembe jut a lelkesedése, mennyire megörültek egymásnak, amikor ő is hazaért.
Báró gólyaasszonya másképpen szép.
Őt, olyan hazainak érzem.
Nem annyira elegáns, mint Sára, a szeme sincs kifestve.
Érdekes párhuzam az otthonuk is.
Báróék egy oszlopon laknak, Tóbiásék egy gyönyörű erdőben, faágak közé rakott, elegáns fészekben.
Ha mást emlékeztet valamire ez a felállás, az nem a véletlen műve.
Ő Sára, a kép a múlt évben készült.
