A vakcina
Hulla 
fáradtam ért haza a laborból.
Mióta erre az új vírusra keresnek vakcinát, napi 12 órákat dolgozik, munkatársaival együtt.
A kutyái boldogan szaladnak elé. Testüket majd szétveti az öröm. Mögöttük a cicája is megjelenik. Lassan, méltósággal jön elé, miközben lenéző tekintetet vet az ugráló, csaholó kutyákra.
– Alpári népség! – gondolja magában megvetően, majd gazdája lábához törleszkedik.
A férfi mindenkit megsimogat, megöleli a feleségét, gyermekeit, megeszi a vacsoráját, félig bólogatva hallgatja őket, miközben a napi történeseket mesélik.
Igazából semmi nem történt velük, mert karanténban vannak egy ideje. Itt azonban minden apró esemény felértékelődik. Még az is, ha egy légy berepül a nyitott ablakon.
Végre ágyba kerül.
Egy ideje imádkozik elalvás előtt. Nem egyházi, hivatalos imát, csakúgy a saját szavaival beszélget a Teremtővel.
Tudósként megtanulta tisztelni a rendszert, amiben élünk.
Minél mélyebbre lát, a baktériumok, vírusok csodálatos világába, annál inkább rádöbben, hogy itt semmi sem a véletlen műve.
Mélységes alázatot érez, és hálát, hogy ennek az élő organizmusnak része lehet.
Belelát a baktériumok, többnyire életet segítő, és a vírusok pusztító, ugyanakkor az evolúciót támogató világába.
A munkáján gondolkodik. Mennyivel könnyebb a baktériumokkal! Azok élőlények, akikről sokat tudunk. Antibiotikumokkal harcolunk ellenük, elpusztítjuk őket. A gyógyszer neve ezt is jelenti, anti (ellen), biotique (élő).
Pár pillanatig elgondolkodott azon, hogy az emberek többet küzdenek, harcolnak valami ellen, mint valamiért, a földi javakon kívül.
A vírusok világa azonban más, mint a baktériumoké. Igazából nem is élőlények, csak parazitaként, idegen, élő sejtekben képesek szaporodni.
Csak információt hordoznak, olyan programot, amivel ráveszik a megtámadott élőlényt, hogy „legyártsa” őket.
Egy láthatatlan ellenfél, egy információ. Mennyivel nehezebb harcolni ellene!
Hirtelen belehasított a megértés, a párhuzam.
Amint fent, úgy lent, amint kint, úgy bent.
A mikrovilág leképezi az emberi társadalmat!
Az emberek nagy része, mint szorgos baktérium dolgozik, életben tartja, táplálja ezt a rendszert. Ez az igazi szeretet. Életet adni, fenntartani, etetni.
És vannak a paraziták, akik hamis információkkal becsapják, kihasználják az élőlényeket, élősködnek rajtuk.
Nagy részük egyáltalán nem tesz semmit a közösségért, sőt méreg, mint egy vírus, (aminek szó szerinti jelentése is méreg) pusztítja azt.
És most itt vagyunk!
A világot fertőzi, pusztítja egy vírus.
Vajon mit akar mondani? Mert, hogy valamit akar, az biztos. Része a rendszernek. Annak, amelyik egyik kezével életet ad, a másikkal elpusztít, ha letelt az idő, vagy valami nem a rendnek megfelelően működik.
És most milyen ellenszert keressen?
Ez az egész élő organizmus, információk alapján működik. Valami itt siklott ki.
Ahogy a vírus becsapja a sejtet, hogy neki dolgozzon, úgy csapja be a rendszer az embereket, hogy rabszolgaként szolgáljanak, mert hamis célt tűztek ki eléjük.
A cél a piramis teteje, ahova külön-külön, csak egymást taposva lehet feljutni.
Most azonban akadály került az útba.
Ki tudja, hogy került oda? Fentről szórták le, mert sok az eltartandó az alsó régióban, akikből már nincs hasznuk? Vagy még fentebbről, figyelmeztetésnek?
Valaki felügyeli ezt a földi játszóteret és nem tetszik neki, hogy egyesek elveszik a többiek a homokozó lapátját?
Hirtelen jött egy sugallat!
A vírust kell átprogramozni!
Ellene egy vakcina létezik, az Igazság.
Csak az a kérdés kinek vigyük be?
A piramis alján sokan vannak, kivitelezhetetlen.
A tetején azonban kevesen!
Nekik kell feltalálni egy olyan szert, amitől megértik, hogy a vírus is elpusztul, ha a gazdaszervezetet legyengíti, megöli.
Hogy most az összefogásnak, az egymásért tenni akarásnak jött el az ideje.
A széthúzásnak, a megosztásnak, a hazugságnak, a többség kifosztásának pedig lejárt.
Itt az idő, hogy a vagyonukból megmentsék a többieket, akkor is, ha ehhez le kell jönniük a csúcsról. Fent kevés a hely, lent többen elférünk.
Miközben az álom végleg elnyomta, még kért egyet:
– Teremtőm súgj nekünk!
Asszonylélek 2020. 03. 26.