Biztosan észrevettétek, hogy kora tavasszal lángba borult körülöttünk a világ.
Még a karantén elején tűnt fel, hogy idén mennyi pipacs jelent meg az út szélén. Évek óta csak itt-ott lehetett látni.
Mióta párom vezet, felfigyeltem rá, hogy többnyire egy fajta növény virágzik az utak mentén.
Tavaly katáng nyílott szinte mindenhol, főleg a megyében, ahol élek. Kicsit lilásba hajló kék színével, magas szárával, felismerhető, jellegzetes gyógynövény.
Idén a pipacs szinte kiabált felém. Egy lázas, beteg, férfi energiától túlfűtött világra figyelmeztetett.
Ezek a növények azonban mást-mást sugallanak még azoknak is, akik felfigyelnek rájuk.
Sokan a szépségét vették észre, így elöntötte a közösségi médiát is a lángoló pipacsok képe.
Régen, amikor az emberek még a természet közelében éltek, figyelték azt, annak változásait. A vándor gyógyítók, ha új helyre érkeztek, körülnéztek, hogy milyen gyógynövényeket látnak, és abból következtettek, előre tudták, hogy milyen betegségekre számíthatnak.
Mert a Föld élővilága egy egységes, egymással szimbiózisban élő, egymással összefüggésben létező rendszer.
Akár magától alakult, akár úgy hozták létre, itt mindennek oka van és következménye.
A cél pedig az Élet fenntartása.
A pipacs tea köhögés csillapító, torokfertőtlenítő, nyugtató hatású. Vírusos megbetegedés gyógyítására alkalmas.
A színe pedig annak kiabál, aki képes meghallani.
Lángol, mint a tűz. Ami válogatás nélkül pusztítja az útjába kerülőket.
Aztán elhamvad, és a termékeny talajon új élet sarjad.
Azonban, ha abba is a régi magokat vetik, abból újra a régi világ nő ki, ahogy teszi azt sok ezer éve, mert ugyanazok a kertészek.
Akinek szeme van az látja, füle van az hallja, szíve van, az tudja.
Ég a város ég a ház is, nem is egy ház, hanem száz is!
Tűz, tűz!
Jaj de messze a kanális……
Asszonylélek 2020-06-16