Vasárnap megnéztem.
Foga van.
De, nem Ő az, akit keresek.
Őszintén, azt sem tudom, kit keresek.
És, hogy létezik-e.
Biztosan sokan vannak közöttetek, akik hozzám hasonlóan, nem embert, hanem érzést keresnek.
Persze, racionális elképzeléseim vannak arról, hogy milyen lenne jó.
Jó lenne, ha lakása lenne a városban, de szeretne vidéken is lenni. Nálam.
Ha szeretné az állatokat, a kutyáimat. Ha fiú gyermeke, unokája lenne, mert nekem lányaim vannak.
És, hasonló, a külsőségeket nem számítva, ahol alap a fogazat, egy bizonyos magasság, és a minimális súlyfelesleg.
Azért, nagyon szép napom volt.
Foga volt, nem volt kövér, de izmos, és elég magas is.
Gyönyörűen sütött a nap, és kézen fogva sétálni a rakparton csodás érzés volt. A kézfogása is ismerős, az a vezető, védelmező, biztonságot adó.
A kedves szavak, a megerősítés, hogy én vagyok a tutajos.
Amúgy, lehet, hogy csak arra vonatkozik, ha egy nő csinos, szexi, kívánatos.
Ő annak látott.
Úgy hiszem, ez volt az ajándék.