Csodálatos világ


Cuki, a túlélő tavi hal

 

Az idei kemény tél próbára teszi a természetben élő embert, állatot.

(Az a legkevesebb, hogy újra kellett fát vennem, pedig már idáig is többet elfűtöttem, mint az előző években.

Azért, egy kicsit sajnáltatom magamat is.

Persze, nincs miért, mert imádok itt élni, télen is, nyáron is.

Minden nehézséggel együtt.)

Most, amúgy is imádok élni, hogy újra, szerelemre, társra, találtam.

Mit nekem az időjárás!

 

De, a halaimat nagyon sajnálom.

Már írtam róla, hogy legalább 30 cm-es jégréteg van a tavon, és látom, hogy az óriás aranyhalam belefagyott a sekély részébe.

Egy kisebb léket régóta nyitva tudok tartani, forró kukta kimelegítési technikával.

Hétvégén pedig barátom vágott egy nagyobb léket, amiből nem sikerült ugyan teljesen kiszedni a jeget, azonban, egy részén látom, hogy levegőzik, mert a másikba öntött víz feljön.

Most már mindkét léket olvasztgatom.

Ma reggel, a nagyobb léknél, ahogy kevergettem a vizet, egy picike aranyhal úszott fel.

Próbáltam visszatuszkolni, de nem ment.

Ha, fent hagyom, belefagy a lékbe.

Vettem hát egy befőttes üveget, és beletettem, bevittem a házba.

Adtam neki enni, és elneveztem.

Cuki lett.

Már eszeget, és odaúszik az üveg széléhez, ha odaállok.

Talán, felismer, hogy én etettem.

Amúgy, tényleg felismernek, mert odajönnek, ha a tóhoz megyek.

Talán, mond valamit, mert mozog a szája.

Jól van, tudom, hogy csak tátog, megszokásból.

Ő az.

 IMG_20170201_103621

Ugye, cuki?

Drukkolok, hogy túlélje, míg visszamehet a tóba a többiekhez.

Az is lehet, ő az egyetlen túlélő.

Ha, elolvad a jég kiderül.

 

 

 

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük