A húsevő rigó, és a növényevő kutya
Ma reggel egy új kosztossal gyarapodtam.
Rezsőke (az öreg rigóm), unokája jelentkezett kutyakajáért.
Nem nagyon láttam az idén rigót, csak messziről.
Ez az egy felbukkant néha, tettem neki a földre zöldségfélét.
Nem nagyon ette, most is ott van.
Ma pedig láttam az ablakból, hogy a kutyák etetése után odaugrált a tálakhoz.
Persze, azok üresek voltak.
Csalódottan felfújta magát, és ácsorgott a pavilon alatt.
– Mindent megzabálnak ezek a kutyák!- fortyogott magában.
Megsajnáltam.
Vittem ki egy darab almát, és egy szelet kutya szalámit.
A sövény mögül leste, hogy beleteszem a tálba, majd kivette a kutya szalámit és elcsipegette.
Az alma nem kellett neki.
Azt a vizslám ette meg, a növényevő (is).
Persze, az én vizslám is úgy növényevő, mint egyszer egy tévéműsorban mutattak be egy olyan tudatosan táplálkozó kutyát, aki a zöldséget választja a sonka helyett.
Otthon.
Mert a tévéműsorban úgy kapta ki a riporter kezéből a sonkát, hogy majdnem a kezét is bekapta.
A gazdaasszony nem is értette, mert otthon mindig az általa nyújtott zöldséget választotta.
Az én kutyám pedig mindent megeszik, hogy másnak ne jusson.
Irigy kutya, nem vega.