Régi idők “mozija”, Szeti


A történet i.e. 1322-ben játszódik, Egyiptomban.

Főhőse, Szeti, nyolc éves fiúcska.

Eleve, barna bőrű, vékonyka, nagy sötét szemekkel.

Apja sírkamrákat épít, fest, ezért ott élnek, ahol dolgozik.

Magas, szikár ember, világosbarna bőrrel, simára borotvált fejjel.

Anyja vékony, karcsú, apró termetű asszony, bőre szintén tejeskávé színű.

Sötét szemeit kiemeli a fekete festék, amit használ.

Tekintetétől, Szetinek olyan érzése támad, hogy a lelkébe lát.

Nem is szokott a szemébe nézni, ha rosszat csinált, mint a múlt héten, amikor eltörte a vizes korsót.

Most egy kőszikla oldalába vágott, a föld színe alá épített több kamrából álló lakrészben laknak, közösen a többi munkással.

 

Napközben, Szeti, általában, a többi gyermekkel játszott, de időnként elment apjával megnézni, ha egy-egy gazdag ember számára épített sírkamra elkészült.

Szerette a falon lévő színes rajzokat nézegetni.

Imádta a sírkamra hűvösségét, a festék, és a föld szagát.

A sírkamra, a homokban lévő kősziklák között készült, a föld alá vágott járatban.

A tetejét csak később tették rá, amikor már a belső festés elkészült.

 

Miközben Szeti, a falon lévő rajzokat nézegette, az apja mesélt róla, hogy kit, mit ábrázolnak.

Lelkében megelevenedett, egy Istenek, emberek, ember-istenek által lakott világ.

Úgy érezte, mintha személyesen része lenne, ott élne velük.

El is határozta, hogy egész életében úgy él, hogy a szívét könnyebbnek találja a végső mérlegelés, mint Maat tollpihéjét.

 

Egy alkalommal, amikor elment apjával megnézni az egyik sírkamrát, látta, hogy a bejárattól kicsit távolabb, dolgozik egy férfi, aki aprócska, faragott szobrokat festett színesre.

Mellette egy másik, cserépedényekre rajzolt.

Kérte apját, hogy nézzék meg őket.

Odamentek.

A férfiak beszélgetni kezdtek, Szeti pedig nézelődött.

A szobrok különösen tetszettek neki.

 

Hirtelen lehajolt, és egy kész, Széth szobrocskát az ágyékkötőjébe dugott.

A szíve hevesen vert, ugyanakkor majd szétvetette a boldogság, ha arra gondolt, hogy az övé ez a gyönyörű szobrocska.

Alig várta, hogy este legyen, és haza menjenek.

Keresett egy csendes helyet, és elővette a szobrocskát.

Ember teste volt, feje, mint egy különleges kutyáé, hatalmas, égbe nyúló fülekkel.

Szeti, tudta kit ábrázol a szobrocska, felismerte a sírkamra festményekről.

Azt is tudta, hogy Széth a rombolás, a káosz istene.

A szükséges rossz, a kétpólusú világban.

Az ő segítsége kell ahhoz, hogy a jó győzedelmeskedhessen.

Először, a meglévőnek, a rossznak pusztulnia kell.

Ehhez kell a káosz, a rombolás.

 

Eddig tartott a „mozi”.

 

Az egész úgy kezdődött, hogy egy kedves barátnőmnek vettem ajándékba Tarot kártyát, egyiptomi ábrákkal.

Utólagosan megírta, hogy mennyire örül neki, és milyen beszédesek a kártyák.

Bennem pedig jött az ismert érzés, és megindult egy „mozi”.

Először csak egy kisfiút láttam, és az időpontot, helyet, i.e. 1322, Egyiptom.

Ma reggel pedig jött a történet.

Ez, és ennyi.

Megnéztem, az időszakot, Tutanhamon ideje.

 

Talán, Maya újra fátylat lebbentett, talán csak egy történet, ami eszembe jutott.

Talán, azért olyan beszédes barátnőmnek az egyiptomi ábrázolás, mert Ő volt az a kisfiú.

Talán, a mostani korunkra figyelmeztet ez a „mozi”.

Talán…..

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük