A harmadik özönvíz utáni időkben játszódik, amikor Gilgames, vagy, ahogy eredetileg nevezték Bilga-mesz, az „Öreg-ifjú” uralkodott Uruk városában, ami az Eufrátesz alsó kifolyása mellett állt.
Helyileg, kicsit lejjebb, de, Gilgames uralkodása idején történt, Ur városában, (ahol, a ma uralkodó nagy vallások (zsidó, keresztény, muszlim) közös ősatyja, Ábrahám is született).
A városban a legnagyobb építmény egy zikkurat, lépcsős templom volt.
Évszázadokon keresztül emelték egyre magasabbra, úgy, hogy az alsó épületre ráépítettek.
(Pont olyan volt, mint amilyent a maják építettek pár évezreddel később, a világ egy másik pontján.)
Történetük idejére az „Istenek” már lecsökkentették a terület lakóinak életkorát, bár így is jóval magasabb volt, mint napjainkban.
Gilgames ebbe nem tudott beletörődni, de ő sem tudta megszerezni, (ugyan, kétharmad részben isten volt), az örök ifjúság, az örök élet italát.
Mert abban az időkben a királyok egyenesen az istenek leszármazottai voltak.
A templomban, általában, a király lánya volt a főpapnő.
Így volt ez már több ezer éve a Tigris és Eufrátesz körüli területen, a királylista szerint, amit az Ur-tól 20 km-re fekvő Eridu városban őriztek.
„Amikor a királyság alászállt az égből Eridu városában volt a királyság”.
„5 város volt, 8 király, 241200 évig uralkodtak ott. A vízözön áradt el fölöttük.”
A király, és a főpapnő évenként több alkalommal, az Istenekkel találkozott a templomban.
A találkozás után nagy ünnepséget tartottak, hatalmas lakomák kíséretében.
A lakomák alatt lírán és hárfán játszottak zenészek, akik a főpapnő szolgálatában álltak.
Az egyik hárfás Ena-Na volt.
Neve, isteni származásra utalt, mert az En szócskával kezdődött, ami uralkodói, vagy főpapi cím eleje, a Na pedig „égi”-t jelentett.
Ena-Na azonban nem lett főpapnő, mert nem a dinasztia királyi vérvonalát hordozta magában.
Gyönyörű, fiatal lány volt, 19 éves.
Magas, sudár termetű, derékig érő, sötét haját befonva hordta, feje körül feltekerve.
Ezüstből, aranyból, lazúrkőből készített fejpántot viselt.
Fehér ruhája lágyan omlott testére, egyik vállát szabadon hagyva.
Ezen az ünnepségen a főpapnő nagy bejelentésre készült.
Istenük, Ur városának istene, elhagyja őket.
Városuk pedig, meg fog semmisülni.
Porrá és hamuvá változik.
Ezért áldozati, engesztelő ünnepséget tart.
Amikor istenük, égi szekerére felül majd, és dörgés, villámlás közepette, az ég felé távozik, az ő életük is véget ér.
A lakoma utolsó fogása, egy méregpohár lesz.
Az ünnepség megkezdődött.
Az étkezés alatt, Ena-Na hárfán, egy társa lírán játszott.
A zenét megörökítették, táblára vésve az utókornak.
A lakoma alatt végig játszottak.
Akkor is, amikor a méregpoharakat kiürítették.
Végül, a bejáratot kívülről eltorlaszolták, hogy akire nem hatott a méreg, az megfulladjon, áldozatuk beteljesedjen.
Ena-Na keze a húrokon pihent el, amikor kiszállt belőle a lélek.
Testét, így találták meg több ezer évvel később.
Jelenlegi időszámításunk szerint, i.e. 2024-ben Ur városa valóban elpusztult.
Egy hatalmas, tölcsér alakú felhőből „kénköves eső” hullott rá.
Az életben maradottak elmenekültek.
De Ur városában, a zikkurat belsejében, több réteg alatt, az áldozatban részt vevők, a főpapnő, és udvartartása, valamit Ena-Na, földi maradványai megőrződtek az utókor számára.
Haláluk üzenet a múlt 3. évezredéből, a jövő 3. évezredében élőknek.
A múlt üzenetét megkaptuk.
Talán, figyelmeztetés a 2024-es dátumra, talán valami másra.
Woolley, a templomot, a múlt század elején feltárta.
Megtalálta a hangszereket, és kottát is.
2005-ben egy koncerten el is játszották, eredeti hangszerek rekonstruált változatával.
Az interneten megtalálható, hallgassátok meg, hátha lesz közületek más is, akinek mond valamit.
( https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=LvgtAHV4mzw)
(Duo 4500-year-old)
És, talán olyan is lesz, akinek ez a történet mond valamit.