Az egyenjogúságban ismét nagy lépést tettünk előre.
Lassan utolérjük a férfiakat, a 40-59 éves korosztályban, a halálozásban.
Igaz, számszerűsítve még jóval többen halnak meg férfiak, mert mélyebbről indultak, de a tendencia szerint, náluk jelentősebb mértékben csökken, mint a nőknél, a halálozás aránya.
Nem kell hozzá nagy fantázia, hogy rájöjjünk, mindez a nők „elférfiasodásának” következménye.
(Egy hivatalos KSH elemzés is erre a megállapításra jutott. Bizonyos kor felett hasonló életvitelt folytat mindkét nem, valamint, a megözvegyülés, elmagányosodás is többlet veszélyt jelent a nőkre.)
A férfiaknál, a 40 éves korban várható élettartam is lényegesen javult a nőkéhez képest.
Vajon náluk, a javuló mutatók, a férfiak elnőiesedésének köszönhetők?
Vagy annak, hogy későn vállalnak, ha vállalnak családot?
Kíváncsi lennék, hogy a nemenkénti halálozási ráta, hogyan alakul a melegeknél.
Vajon a meleg férfiak, akik nőként élnek, hosszabb életűek lesznek?
A férfivá avanzsált nők, tudjuk, hogy nem.
Az egyedül élő nők óhatatlanul erősítik a bennük lévő férfi oldalt.
Családfenntartunk, fúrunk, faragunk, villanyt szerelünk, megvédjük magunkat.
Igazából, csak az első időszak nagyon nehéz, mert egy idő után elkezdjük élvezni, hogy mire vagyunk képesek, „gyenge nőként”.
És, őszintén mondom, sokszor le is pipáljuk a férfiakat, bizonyos területeken.
Nálam, annyi csapnivaló „szakember” megfordult, hogy kénytelen voltam sok mindent megtanulni, utána nézni dolgoknak.
Tudom, hogy egy alkonykapcsolót nem szerelünk a lámpa alá, mert villog, a villanyszerelő nem tudta.
Tudom, hogyan kell összeszerelni egy elektromos fűnyírót, hogy működjön, a szomszéd férfinak meg is mutattam, mert az enyémet akarta kölcsönkérni, mivel a sajátját nem jól rakta össze.
És, még sorolhatnám, biztosan tudnátok hozzátenni Ti is.
Ezért is lesz aztán egyre nehezebb, újra megfelelő társat találni.
Olyan férfit, aki legalább annyira jó a férfias területeken, mint amire mi jutottunk, és képes bennünket visszavezetni női mivoltunkba.
Mert egyébként, két „férfi” rivalizálásává fajul a kapcsolat.
Persze, az egyedül élő férfiak is megtanulnak nőies dolgokat, takarítanak, főznek, mosnak, néhányan befőznek és varrnak is.
Itt ugyanaz a helyzet, jobbnak kell lennünk nőként, mint amire ők képesek.
Mindketten pedig képesek vagyunk besegíteni, hozzászólni, beleszólni a másik dolgába.
A napokban főztem, párom időnként a konyhában téblábolt.
Nézte, hogyan főzök, és próbált ötleteket adni.
Lehetne bele még egy kis füstölt kolbászt tenni, abba pedig egy kis többlet sajtot.
Egy darabig hallgattam, majd elmagyaráztam, hogy más íze lesz tőle, más étel lesz az.
De, nem hagyta magát.
Végül is megfenyegettem, hogy kimegyek és a megjavított szivattyúba teszek egy plusz tömítést, ha beledumál a főzésbe.
Meggyőztem.
Igazából, a „szerepek” mára összemosódtak, pedig alapvetően nagyon is különbözünk egymástól.
Testileg és lelkileg is.
Egy női test nem nehéz fizikai munkára „lett kitalálva”, az idő múlásával ennek látványos jele lehet, bizonyos kor felett.
Lelkileg is mások vagyunk, ezt az eltérő megbetegedések is jelzik, azért döbbenetes ez a statisztika, a változásról.
A családok szerepe is azért csökken, mert azt, alapvetően a nők tartják össze.
A férfiak könnyebben állnak fel, sértődnek meg, hagyják ott az egészet, ha probléma van.
A nőknek sokkal komolyabb ok kell, mert erősebb bennünk az utódokhoz, elődökhöz, a kötődés, ha már kialakul.
Persze, ez csak a többség, kivételek mindig vannak.
A korszellem, egyértelműen az egyén „szabadságát” a kisebbség jogait hirdeti a többség ellenében.
Az egyenjogúság pedig, a nemek egy fajta összemosódásává kezd alakulni.
Amiben még tisztán különböztünk, az, az indulási identitás.
(Bár itt is vannak már „tudományos” megkülönböztetések.)
Mára ezt is el szeretnék törölni, mármint az indulási identitást.
Olvastam, hogy az egyik újságíró azért ment ki a meleg felvonásra, mert nem tudta, hogy a kislánya, lány akar-e később is lenni.
Hogy ne kelljen szégyenkeznie, bátran vállalja, ha más akar lenni, lássa, hogy apa milyen toleráns..
Példát, utat mutat.
Olyan ez, mintha, az egyik előző írásban említett szimbólumban, a fehérben lévő fekete pötty kezdene szétfolyni, terjeszkedni.
Szerencsére, csak a kisebbségnél.
Igaz, ma ők irányítják a többséget.
A természet, az evolúció, az Élet, élni akar, és gondoskodik róla, hogy fent maradjon.
Megtalálja a módját az egyensúly helyreállításának.
Ahogyan mi is megtaláljuk, és helyreállítjuk szerepeinket egy párkapcsolatban.
Ha akarjuk, és szeretjük egymást.