Amikor az ember élete nagy fordulatot vesz, elgondolkodik, hogy jó irányba megy-e.
Főleg, egy kor felett, tapasztalatokkal a háta mögött.
És, elgondolkodik azon, hogy “személyisége”, hogyan illeszkedik a jelenlegi világ „rendjébe”.
A napokban egy megvilágosult, indiai guruval néztem, hallgattam beszélgetést.
A felemelkedettségről, a középpont megtalálásáról, a külvilágtól, az érzelmektől való függetlenedésről beszélt.
Az igazi szabadságról, amikor nem függsz senkitől, semmitől, csak vagy egy kiegyensúlyozott állapotban.
Hát, ez az amire, én nem vagyok, és nem is leszek képes.
Annak is örülök, ha fel tudom dolgozni az engem ért hatásokat, amik újra és újra elérnek.
Jók is, rosszak is.
Tapasztalatom van elég, sokat tanultam, megértettem dolgokat, elméletben elég jó vagyok.
Na, de a gyakorlatban!
Arról sem vagyok meggyőződve, hogy jó dolog-e, ha nem hat ránk érzelmileg a külvilág.
Elképzelem, hogy egy megvilágosult ember meditál a panelban, miközben hallja, hogy a szomszéd ember veri a családját, kínozza a kutyáját.
Én erre nem lennék képes. Még hallgatni sem.
Egyik szomszédnál fordult elő, hogy rendszeresen verték egymást.
Először a férjet, aki öreg volt és beteges.
Akkor még nem jöttem rá, csak hallottam a kiabálást, zörejt.
Amikor meghalt a bácsi, akkor a lány verte az anyját, és én már gyanítottam, hogy mi lehet a zaj, amikor a lány kiabál, és nekilöki a bútoroknak az anyját.
Amikor az anya meghalt, a lánynak élettársa lett, és ők veszekedtek, verekedtek.
Innentől nem bírtam tovább, és felléptem, hogy nincs-e valami baj, segíthetek-e.
Párom hiába próbált visszatartani, nem voltam képes hallgatni, hogy valakit vernek a szomszédban.
Végül, ők mindig kibékültek, engem pedig szívből utáltak.
Egyszer, közölték velem, már közösen, hogy tíz óráig azt tesznek, amit akarnak.
Aztán, gyermeke lett a nőnek, nem igazán tudni, kitől.
Egy idős ügyvédet perelt, akit gyámság alá helyeztek, hogy ne tudja elvállalni az apaságot, az élettárs pedig úgy tudta, hogy övé a gyermek.
Azután, már a gyermeket „nevelte”.
Szörnyű volt hallgatni, szerencsére nem túl gyakran.
Mindaddig, míg a gyermek megnőtt, és visszaütött…
Amint tudott elköltözött az anyjától, most Angliában él, gyermeke is van, akit remélhetőleg nem bánt, letéve a családi mintát.
Hát, ennyit a külvilágtól való függetlenedésről.
Ez jutott eszembe.
A másik verzió a „szabadon élés”.
Néztem a Pride-on felvonuló fiatalokat, aki szabadnak érezték magukat.
Ez a kor szelleme, a fiatalok egy részének (és néhány idősebbnek is) ez jelenti a szabadságot.
Külsőségek.
Szabad nem választás, szabad pár választás, szabad szerelem, szabad élet.
Korlátok, elvárások, határok nélkül.
Fiatal férfiak tüll tütüben, lányok melltartóban, politikusok hozzászólásokban hirdetik a toleranciát.
Nekem pedig a cikkekre reagáló egyik hozzászóló idézete tűnik igaznak.
„..a tolerancia legnagyobb propagálói és apostolai sokszor a legnagyobb intoleránsai az emberiségnek. „( Guénon)
Egy másik rész a globalizáció ellen tüntetve, szétverte Hamburgot.
Ők is szabadok akarnak lenni, megint másképpen.
Egy szegletét ők is megértették a világnak, és nem akarnak a gazdag multik, az elnyomó, kizsákmányoló elit rabszolgái lenni.
(Ide is egy megjegyzés. Hamburg egyetemein tanult, a 9/11-es támadás, alkaida terroristáinak nagy része, a legtöbb gazdag is ott él. Szélsőséges város.)
Egy másik társaság beszélgetését hallva, megint egy új felvetés.
Fejlődni kell, tudatosodni.
Nem lehet, hogy csak arról szóljon az élet, hogy az ember étkezzen, szeressen, gyermeket neveljen, majd jöjjenek az unokák.
És, meghalunk, anélkül, hogy élnénk.
Tulajdonképpen hogyan is kellene élnünk?
Álljon itt Hamvas Béla „méltatása” korunkról, Guénon nézetei alapján, 1942-ből.
„Guénon szerint, a Kali-yuga (Sötét kor) legvégén tartunk, amikor az arany elmerül az anyagban, aprópénzre váltódik, vérrel és kosszal mocskolódik be, ami annyi, mint: a hatalom és a szellem, a hierarchia és a rend széttörve, megcsúfolva feloszlik.
Mialatt a tudomány szánalomraméltó automatizmussal még folyton haladásról és az emberi ész erejéről beszél, a politikába merült hatalom észvesztetten kapkod megoldás után, a megtévesztett tömeg világbékéről és testvériségről álmodozik – azalatt a hagyományos tudás látja, hogy a helyzet menthetetlen és egy nagy világkorszak befejeződött. és a szellem, a hierarchia és a rend széttörve, megcsúfolva feloszlik.”
„A társadalom, mint minden életteljes korban, még az európai középkorban is, utoljára, megszűnik részvénytársaság vagy munkatábor vagy kizsákmányolt csőcselék lenni, visszatér az eredeti hierarchiába, az emberi természetnek megfelelő rétegekbe, tekintet nélkül, hogy azt osztálynak vagy kasztnak hívják. Visszatér a szellem által irányított rendhez, amelynek alapja és lényege mindig a metafizika volt és mindig a metafizika lesz.”
Hamvas Béla
Az írás címe egy LGT szám, aminek szövegét most elolvastam.
Már nem emlékeztem a refrénre, és megdöbbentett.
Pár hete jöttek a gondolataim közé a vasmadarak, akik tűztojást tojnak a zöldellő határnak.
És, itt is.
Madarak jönnek, madarak jönnek….
A változás elkerülhetetlen, amikor a deviáció elér egy mennyiséget, az állapot homlok egyenest szemben áll a normális renddel, jön az átfordulás.
„egy olyan restauráció, amelynek következtében a normális állapot jön létre, vagyis az a „primordiális állapot”, amely az emberi területen a tökéletességet képviseli.” Guénon
Az Élet olyan, mint egy keljfeljancsi.
Bármerre forgatod, talpra áll.
A kérdés csak az, hogy megérjük-e.