Sok vagy kevés?
Ház körüli földterületnél kevés.
Ha fölénk teszik sok.
Főleg, ha nem könnyű nekünk a föld.
Amikor valaki elmegy, van egy mondás, amivel útra bocsájtják:
– Legyen könnyű neked a föld!
Olyasmit jelent, hogy ne nyomja semmi a lelkedet, amikor elmész.
Olyan, mint az egyiptomiaknál, amikor összemérik a lelkedet egy tollpihével.
Szomszédom haldoklik. Azt mondják, már nincs magánál, napjai, órái meg vannak számlálva.
Őszintén sajnálom, bár nem voltunk barátok.
Úgy is mondhatnám, szomszédságunk, a mondás szerinti török átok.
Harminc centi föld miatt kezdődött.
Nem elvettük, hanem beljebb kerítettünk.
Párom úgy tette le a kerítést, hogy mellette elmehessen, ha a másik utcába akar menni, mert elölről nagy kerülő.
Szomszédom megvette a területet, és kitört a férfi háború.
Csendes harc volt, minimális szóváltással, de nem volt köztünk barátság.
Párom lelkesen nyírta a kerítés mindkét oldalát.
Azután meghalt. Már négy nyár ment el nélküle, és én, azóta is küzdök a kerítés mindkét oldalával.
Az első évben alig tűnt fel, kisebb gondom is nagyobb volt a kerítés melletti gaznál.
Második évben már próbáltam rendet tenni, és feltűnt, hogy szomszédom, a kerítés mellett gazosan hagy egy részt.
Amikor rákérdeztem, szinte boldogan közölte, hogy az a miénk.
Párom úgy kerített, és azt nekem kell művelni.
Ezer négyszögöl területem van, végig kerítés, plusz a lovak része elkerítve, két oldalról nyírandó.
A benzines szélnyírót nem bírom el, az elektromossal nem tudok ennyit rendben tartani.
Néha, ha sikerült normális segítséget találni végig nyírattam, nyírtam, néha elhagytam.
Volt, hogy Ő szólt valakinek, hogy tegye rendbe az ő felét, majd én kifizetem.
És, hasonlók.
Hiába ajánlottam fel, hogy legyen az övé, nem kellett neki.
Amikor megkérdeztem, ha beljebb lenne, művelné-e, azt felelte, természetesen.
Idén nyáron már beteg volt.
A rettegett kór.
Amikor megtudtam, hogy beteg, próbáltam közeledni, beszélgetni.
Megtudtam, min rágódott, mi emésztette.
Hiszitek vagy sem, ismeretségi körben többeknél be lehetett azonosítani a betegség lelki okait.
De, a kapcsolatunk nem változott.
Pár hete eladta a házat, kertet és én megkönnyebbültem.
Az új szomszéd nem tud a telek vitáról, és műveli vagy sem, övé lesz a kerítés másik fele.
Azután láttam, hogy kijárt, bár nagyon rossz bőrben volt, a fia segített neki.
Kiderült, hogy a köztünk lévő területet nem tudta eladni, mert azt az unokái nevére vette.
Megnyíratta a fiával a maradék részt, leszámítva a kerítés mellett.
Mosolyogva nézett rám, amikor látta döbbent tekintetemet, miután megtudtam, hogy megmaradt mellettem.
Azon is megdöbbentem, és nem is értettem, miért jár még ki, ha ilyen nagy beteg?
Otthon van a család, nagy kertes ház. Miért nem velük tölti a hátralévő időt?
De kijött, és nem könyörült rajtam.
A fia nem nyírhatta meg a kerítés mellett, mert nem bírja el a nagy benzines nyíró.
Én álltam a kerítés másik oldalán, és néztem.
Ma hallottam, hogy milyen állapotban van.
Már régen megbocsátottam neki, hogy ilyen volt velem, szívből kívántam, hogy gyógyuljon meg.
Főleg, mert elszégyelltem magam, hogy elöntött a düh, amikor megtudtam, hogy szomszédom maradt, egy falatka területtel.
Szívesen üzentem volna neki valami biztatót, hátha még hallja, mert egy másik szomszéd, aki rokona, ma bemegy hozzá elbúcsúzni.
De, nem mertem, és nem is tudtam, mit mondjak.
Így most üzenem:
– Legyen könnyű a föld Neked!