Hérák és hetérák
Görögország i.e.624
Görögország egyik szép szigetén, Samoson, élt Héra, a papnő.
Nevét az istennőről kapta, akinek temploma volt ott.
Gyönyörű gyermek volt, szülei kis korától Héra papnőjének szánták, ezért tanítatták.
Írni, olvasni, zenélni, viselkedni.
Fehér ruhájában, hosszú fekete hajával, melybe fehér szalagot font, valóban istennőnek látszott.
A szigeten egy másik istennőnek is áldoztak.
Az ő papnőit hetéráknak hívták.
Itt is volt egy gyönyörű lány, aki egykorú volt Hérával.
Külsőleg, szinte hasonmás volt a két lány, de hetéránk szőke volt.
Méz szőke vastag hajfonatába ő is szalagot font, bíbor színűt.
Olyan színű ruhában is járt, ezért Bíborkának nevezték, Porfürának.
A két lány ismerte és szerette egymást, szomszédok voltak.
Akkoriban nem volt nagy eltérés rangban a két”papnő” között.
Mindketten az elöljárók közé tartoztak.
Műveltségben sem volt különbség a két lány között, mert, a nemes urak kéj igényeit kiszolgáló hetérákat, sokkal nagyobb tudásra nevelték, mint az átlag gazdag lányokat.
Nekik elég volt a rangjuknak megfelelő férjet találni.
Akik aztán egy-egy hetéránál pótolták mindazt, amit otthon nem kaptak meg.
Kedvességet, művelt társalgást, halk, vágykeltő zenét egy csodás hárfa társaságában.
Volt, hogy Porfüránál egy-egy hárfa esten, nemes férfiak tucatjával vetélkedtek azon, hogy ki maradhat estére, levezetni, az édes-bús, szerelmet zengő, hárfa által keltett érzéseket.
Mert, Porfüra válogathatott.
Mindig talált szerelmes férfit, aki házat vett neki, drága bútorokat, ruhákat, fizette a szolgálóit.
Híre túlment a szigeten, így, egy alkalommal, a közeli partvidéken portyázó perzsa sereg egyik vezére is áthajózott, álruhában.
Görög nemes ruházatát öltötte magára, pajeszát, szakállát levágatta.
Fekete haja, sas orra, széles pofacsontja, égő sötét szemei nem árulták el.
Néhány, hű katonáját szolgának öltöztetve, áthajózott a szigetre.
Amit először meglátott, egy gyönyörű fehér márványból épített templom volt.
Viszonylag alacsony, elöl két széles oszlop tartotta a fedelét, háromszög homlokzat felett.
A homlokzaton felírat, melyet nem tudott elolvasni.
A partot, szinte hófehér, apró szemű kavics, homok borította.
Belépett.
Kellemes hűvöset érzett.
A templom kicsi volt.
Belül is fehér márvány falakkal.
Elöl egy oltár állt.
Rajta virág, fehér liliomféle.
Az oltár két oldalán ajtók voltak.
Hirtelen az egyik ajtó kinyílt és egy gyönyörű nő lépett be rajta.
Hófehér ruhában volt, hosszú fekete hajában fehér szalag.
Kezében fehér virágból csokor.
Megdermedt, amikor meglátta a templomban az idegeneket.
Zsigereiben érezte, hogy baj lesz.
Tudta, hogy nem a szigeten laknak, itt mindenkit ismert.
Vissza akart lépni, de már nem tudott.
Egy erős férfikar megragadta, és magához húzta.
Izzadt férfi szagot érzett.
Maga is megdöbbent, de nem taszította.
Érezte, hogy ruháját letépik.
Elájult.
Átlépett egy másik dimenzióba, többet nem akart tudni, látni, érezni.
Amikor magához tért, a templom üres volt.
Feküdt a hűvös márvány padlón.
Hangokat hallott.
Vidám nevetés, beszélgetés hangját.
Porfüra jött, szolgálóival.
Belépett, és meglátta barátnőjét a földön.
A gyönyörű fehér ruha tépett foszlányai alatt, rózsaszín foltok látszottak.
Mint, amikor letépik egy rózsa szirmát, és szétdobálják.
Porfüra azonnal megérezte, hogy mi történt.
Ismerős volt a helyzet.
Nem kérdezte ki tette, hetérából, Héra papnője lett.
– Légy átkozott! – mormogta a fogai között.
– Hetedíziglen, hét életen át, míg valaki meg nem vált!
Mese, mese, mátka, pillangós madárka…..