Te meg én
Fogd a kezem, kedvesem,
Vezess, sétálj még velem.
Lépkedjünk csendesen,
De, erősen fogd a kezem.
Fényes csillagösvény mellett,
Halvány holdsugárút is létezik.
Csak a szeretetvágy nem halványul,
Elkísér a sírig.
Mint egy fűszál, vagy virágmag,
Új tavasz érintésre, újra sarjad.
És kísér újra meg újra,
Ha valaki rád talál, és a kezed megfogja.
Tenyeremen keresztül érzem,
Hogy a kezedbe helyeztem a létem.
A te életed az én tenyerembe áramlik,
Életerőnk egymásba fonódik.
Ketten lépünk az útra,
Ahol nyarak és őszök várnak,
Együtt indulunk a télnek,
A világosságnak és a sötétnek.
Így vagyunk, mi ketten,
Te meg én
Az Élet kilépő küszöbén.