Egy közös ismerősről beszéltünk ma, aki jó pár éve, nagyon „megjárta”.
Évtizedek óta művelt, beültetett telkét, szép kis házát, üvegházát, kemencéjét, kerti bútorait, kerti tavát, jogi úton elvesztette.
Nem a Bank miatt, ez nem egy svájci frank hiteles eset.
A saját hanyagsága, és egy földhivatali tisztviselő tévedése miatt történt.
Hosszú a történet és nem is lényeges, hanem a tanulsága.
Minden jogi fokozaton átment, mindet meg is nyerte.
Eddig.
De, jött a csavar a végén.
A bíró rasszista!
Ezért, az egészet újra kell kezdeni.
Ő már nem fiatal, eddig is évek teltek el, amíg pereskedett.
Családi problémái miatt egy ideig nem látogatta kis birtokát, mire észbe kapott, már másé lett.
Egy nála jóval fiatalabb, „ügyesebb”, a lehetőségeket meglátó, a mai körülményekhez jobban alkalmazkodó emberé.
Egy kissebséghez tartozóé.
A jog, igazat adott ismerősünknek, eddig.
De, most az ügyes, élelmes, a mai körülményekhez alkalmazkodni tudó alperes, megtalálta a varázsszót, ami ma mindent felülír.
Az igazságot is.
A „rasszista” jelzőt.
Olyan ez ma, mint egy varázspálca.
Ha, elhangzik, mindenki összehúzza, és szégyelli magát.
Egy tömeggyilkosnak is több joga van, mint a többségnek.
Reklamálhat akár a tévé műsor miatt is.
Ismerősöm pedig elvesztheti mindenét.
Lehet, hogy a végén igaza lesz, de addigra már mindketten az örök vadászmezőkön nevetnek rajtunk.
Mert, mókásak vagyunk itt lent.
Játszunk, és csak játsszuk, hogy játszunk….