Az erdőben matriarchátus uralkodott.
A medvecsalád legerősebb nősténye irányított. Hatalmas barnamedve volt.
A Nagy Barna Nőstény Medve.
A hangja halknak, erőtlennek tűnt, de nagyon is határozott volt. Ha kitátotta hatalmas száját, még a farkasok is nyúlként remegve bújtak a lábaihoz.
Hosszú évek óta béke volt Meserópában, el is kényelmesedett mindenki.
A többség megkereste a napi betevőt, majd elfeküdt, és nézte, hogy a szomszédban hogyan szeretkeznek, veszekszenek.
Az erősebbek néha elvették a gyengébbek eledelét, vagy őt magát falták fel.
De, hát ez egy ilyen erdő volt.
Az erősebb medve szeretkezett.
Vegyes népség élt Meserópában.
Az uralkodó család a medvék nemzetsége volt. Ők voltak a legerősebbek, ők hozták a törvényeket.
Övék volt a legnagyobb barlang az erdő közepén.
A megszerezett (sokszor a gyengébbektől elvett) élelem maradékából juttattak az erdő szegényebb lakóinak. Azok cserébe takarították a barlangot, és elvégeztek minden olyan munkát, amit a medvék nem akartak.
Közvetlenül mellettük a farkasok nemzetsége élt. Az ő barlangjuk már kisebb volt, kék áfonyabokrok, fehér liliomok és piros rózsák díszítették a bejáratot.
Büszke nemzet volt, hirdette a feltétlen szabadságot, ezért sokáig bárkit befogadott, aki arra járt.
A két nagy nemzetség mellett kisebb jelentőséggel éltek még közepes vadak, de történetünkben nincs különösebb szerepük.
Végül, de nem utolsósorban, a szegények nemzetsége, azok az apró állatkák, akik, később költöztek Meserópába.
Kicsik is, gyengék is voltak a két nagy nemzetséghez képest, ez egyfajta összetartozást generált közöttünk. Azonos területről is jöttek, közös múlttal.
Kicsiségük ellenére büszkék voltak apró otthonukra, főleg az apró egerek nemzetsége. Az egérlyuk előtt piros és fehér rózsák virítottak, zöld szárukon, zöld leveleikkel.
A kisegerek hosszú évek óta együtt éltek a mezei pockokkal, akiket a mai napig nem sikerült teljesen maguk közé beilleszteni.
Bizony sokszor előfordult, hogy a pockok egész nyáron csak zenéltek, majd télen a szomszéd egérlyukból eltűnt ez-az.
Gyakran az erdei bíróságon kötöttek ki, ahol el is ítélték a pockokat, de a helyzet csak lassan változott. Persze, voltak közöttük szép számmal, akik az egér nemzetséghez hasonló szorgos, dolgos rágcsálók lettek.
Történt egyszer, hogy az egyik messze lévő erdőt felgyújtották. Azt az erdőt, ahol a rókák nemzetsége, és fajta társaik éltek.
Állítólag azért, mert odáig nem voltak szabadok. A falkavezér mondta meg hogyan kell élniük, mit kell csinálni. Mint a kölyköknek. De ők már felnőttek, és most mások segítségével szabadok lettek.
Miután leégett az otthonuk, nem volt falkavezérük, szanaszét széledtek. Egymásnak estek, mert mindenki mást akart.
Igazából mindenki békét, szabadságot és jólétet akart, de nem volt vezérük. Illetve sok vezetőjük lett hirtelen.
Néhányan beszálltak a csetepatéba, mások fogták a családot és a szomszédos erdőbe menekültek.
Oda pedig nemsokára megjött a jóságos Télapó!
Puttonya tele volt minden földi jóval, térképpel, gps-szel, és hamuban sült pogácsával, ami a vándorúthoz kell.
Behízelgő hangon meggyőzte a rókákat, hogy az Óperenciás tengeren túl, Meserópában a kerítés is kolbászból van.
Több sem kellett szegény rókáknak! Útra keltek.
És csak jöttek, és csak jöttek, és csak jöttek.
Először csak bedugták a mellső lábukat.
– Meserópa engedj be!
– Megvesz itt az Isten hidege!- kérlelték.
A Nagy Barna Nőstény Medve gondolkodott.
A medvék már alig szaporodnak, ellustultak. A rókák még soványak, fürgék. Kevés ennivalóval is beérik.
És, milyen szép azt mondani, hogy jótevőként menekülteket fogad be!
Na és a multikulturalizmus!
Édes istenem! Milyen szép is lesz, amikor róka, medve, egér, hiúz, és a földön élő valamennyi állat egymás mellett él!
Mindenki egy Istent imád, illetve, jobb, ha senki nem imád senkit, senki nem hisz semmiben.
Az a legegyszerűbb.
Elég, ha dolgoznak, és beérik azzal, ami a medvék asztaláról lepotyog.
Hatalmas pofája mosolyra húzódott. Agyarai kilátszottak. És szólt:
– Nyissátok ki a kapukat!
Meserópa kinyitotta a kapukat. És a rókák beözönlöttek.
Sok-sok szegény róka, egy jobb élet reményében, köztük néhány rókabőrbe bújt bárány.
Fekete bárány, bárányok.
Akik régen elkóborolt falkatársaikat keresték, hogy újra hitet, életcélt adjanak nekik.
Célt, hogy megmutassák a világnak, hogy néhány bárány hogyan félemlíti meg, győzi le a Nagy Barna Nőstény Medve vezette Meserópát.
Így vigyáz egy rendes Barna Nőstény Medve hazájára.